KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Személyiségtolvaj

Vajda Judit

Identity Thief – amerikai, 2013. Rendezte: Seth Gordon. írta: Craig Mazin. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Sandy), Melissa McCarthy (Diana), Jon Favreau (Harold), Amanda Peet (Trish). Gyártó: Aggregate Films / DumbDumb / Stuber Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

A fősodorbeli hollywoodi mozi számára a Koszorúslányokban felfedezett karakterszínésznő, Melissa McCarthy végre kapott egy saját filmet. A Személyiségtolvaj a road movie-ba oltott buddy movie azon dramaturgiai sémáját hasznosítja újra, miszerint egy átlagember egy idegesítő társsal kényszerül útra kelni, majd utóbbi koloncból és/vagy ellenségből az előbbi szövetségesévé (és többé) válik.

A Repülők, vonatok, autóktól kezdve a Nekem 8-on át a Terhes társaságig már több helyen működő sablon esetünkben McCarthy külső és belső tulajdonságainak (kövér és harsány) abszolút kiaknázását, sőt a szóban forgó adottságok túlhajtását hivatott szolgálni, miközben a színésznő tetemes túlsúlyára építő fizikai és egyéb poénokat a hasonló vonalon mozgó Éjszakai rohanást és más menekülős filmeket idéző akciójelenetekkel fejelik meg.

Míg az említett elődökben a furcsa pár mindkét tagja közel azonos teret kapott a kibontakozásra (vagy a mérleg kissé a „normális” karakter felé billent), itt kifejezetten jóleső figyelni, hogy habár Jason Batemant csak egy orr választja el attól, hogy jó pasi legyen, ezúttal a kicsi, kövér nő (!) viszi a prímet, sőt partnere kifejezetten a keze alá dolgozik (mert hiába Bateman meglopott és kihasznált balekja a főhős, hiába azonosul vele a néző, McCarthy személyiségtolvaja az összes közös jelenetet dominálja, így lenyúlja a show-t).

A Személyiségtolvajban azonban nemcsak az őszinte pillanatokat nehéz elválasztani a csalástól (a film világán belül és az alkotói szándékot illetően is), hanem – mivel a humor kétélű fegyver – azt is lehetetlen eldönteni, hogy a kicsi, kövér hősön vagy vele nevetünk. Hogy mindez mennyire zavarja a nézőt, az egyéni választás kérdése, ahogy annak eldöntése is, vajon egy közepesen szórakoztató vígjátékot láttunk, kétes értékű tanulsággal a végén vagy egy remek komika hosszúra nyúlt jutalomjátékát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11385