KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Táncos a házban

Dóka Péter

 

Fölrobbant a csirke, vagy nem? Ez volt a legsúlyosabb kérdés, amely John Malkovich rendezői debütálását követte, jelezve, hogy a filmre inkább az állatvédők kapták fel a fejüket, mint a kritikusok. Az említett csirke rémülten ugrál egy perui piactéren, mert egy maoista gerilla dinamitot kötött a lábára. Miután Malkovich igazolta, hogy a csirkének a valóságban tolla sem görbült, a filmről szépen elfeledkezett mindenki. Joggal.

Malkovich kétórás, unalmas próbálkozása Nicholas Shakespeare szerelmi szállal átszőtt politikai krimijéből készült, mely a perui Fényes Ösvény gerillaszervezetről szól. A filmet még két igyekvő, tehetséges spanyol sem bírja megmenteni: az operatőr José Luis Alcaine, aki európai hangulatú, borongós képekkel mesél, és Javier Bardem, aki visszafogottan hozza a főszerepet, és szomorú tekintettel néz, mintha a filmet gyászolná.

A Bardem játszotta rendőr egy gerillavezért üldöz, és közben belehabarodik egy tánctanárnőbe. A politikai és a szerelmi szál összeér a finisben, érzelmek és érdekek ütköznek – de nem annyira, mint az alkotók szeretnék. Túl erőtlen a szerelmi szál, és túl erős a politikai ahhoz, hogy drámai konfliktust lássunk. A filmben a főszereplőn kívül nincs markáns alak, legnevetségesebb maga a gerillavezér, aki mindössze fél percre bukkan fel a vásznon, és csak annyi derül ki róla, hogy bőrbeteg és szereti Kantot. Ha Malkovich csak a töredékét megmutatná a borzalmaknak, amelyek évek óta Peruban történnek, már akkor is sírva jönnénk ki a moziból. De nála a témaválasztásban kimerült a progresszív lendület. Képtelen feszült pillanatokat teremteni, az akciójelenetek pont akkor érnek véget, amikor már kezd a néző pulzusa gyorsulni. A humor hiánya aztán teljesen gallyra vágja a filmet – több robbanó csirke, több groteszk elem talán enyhített volna a megilletődött, sehová sem vezető komolykodáson. A színésznek jelenség Malkovich átlagos fantáziájú, közepes rendezőnek bizonyult, akiből épp elég van Hollywoodban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1758