KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tökéletes gyilkos

Schubert Gusztáv

A tökéletes gyilkos – magyar, 2017. Rendezte: Pacskovszky József. Írta: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt. Kép: Gózon Francisco. Zene: Bacsó Kristóf. Producer: Hábermann Jenő. Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőricz Nóra Lili (Petra), Szabó Győző, Szabó Kimmel Tamás. Gyártó: Forum Hungary. Forgalmazó: Forum Hungary. 98 perc.

 

Mi az oka, hogy Magyarországon a bűnügyi film lábra nem tud kapni? Az ötvenes években mindenki tudta a választ, bűnözni csak a sötét kapitalizmusban szoktak, a szocializmus tökéletes társadalmától alkatilag idegen a bűn, se sorozatgyilkosok, se maffiózók, se korrupt zsaruk nincsenek. E hazugsághoz többé-kevésbé a puha diktatúra is ragaszkodott. A magyar vadkapitalizmus beköszöntével aztán ránk zúdult a bűn: olajszőkítés, korrupció, szervezett bűnözés. De mintha a hiánygazdaság után a bőség zavara bénította volna meg a magyar krimiszerzőket. A magyar krimi vagy amerikai mintákat másolt (rosszul), vagy valami zavaros és ízetlen bűnügyi hungarikummal próbálkozott. A kritikai siker és a néző egyaránt elmaradt. Egészen a legutóbbi időkig, tavaly már három perfekt bűnügyi film készült: a Félvilág, a Tiszta szívvel, A martfűi rém. A tökéletes gyilkos könnyedén folytathatta volna a sort, számos adottsága megvolt hozzá: egy lélektani csapdákra, kettős játszmákra hangolt eredeti stílusú rendező, egy kitűnő noir-karakter, egy végzetes vonzerővel rendelkező fiatal színésznő (Hőrich Nóra Lili a Szabadesés folpack-szex jelenetével akadt be a magyar macsófantáziába), és még a krimiírásban való jártasság is adott volt (a Pacskovszky-testvérek izgalmas bűnügyi regénye, a Nő kutyával és Holddal két éve jelent meg az Agavénál).

Az alapsztori is hatásos: egy magányos igazságosztó veszi magára a rendőrség és a bíróság feladatkörét, és sorra végez azokkal a gazfickókkal, akik megúszták a felelősségre vonást. Kamenár, a kemény zsaru hamar rájön, hogy a nyomot sohasem hagyó „tökéletes gyilkost” alighanem a rendőrség kötelékében kell keresni. A nyomozást azonban rendre eltereli valami megfelelési kényszer, amit nem először tapasztalhatunk a kortárs magyar krimikben: mindent be kell vetni, ami plusz nézőt hozhat. Autósüldözést, gótikus kazamatákat (végül már apáca-múmiák között folyik a hajsza a gyilkos után). És persze szexet. Csakhogy a hősnő több mint „dögös csaj”, igazi femme fatale, rá és Kamenárra film noirt lehetne/kellene építeni. Pacskovszky azonban éppúgy cserbenhagyja ezt az erős szálat, ahogy a kemény zsaru megtartóztatja magát a végzet asszonyától. Lehetett volna egy film noirunk, de be kellett érnünk a félbe-szerbe hagyott előjátékkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13192