KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkos szezon

Bocsor Péter

Killing Season – amerikai, 2013. Rendezte: Mark Steven Johnson. Szereplők: Robert De Niro, John Travolta, Milo Ventimiglia. Forgalmazó: ProVideo. 91 perc.

A Gyilkos szezon alkotói bevallottan olyan mintákat követtek, mint A lápvidék harcosai (1968), a Gyilkos túra (1972) vagy A vadon foglyai (1997), amikor az érintetlen természetben élethalálharcot vívó, és közben morálisan felőrlődő férfiak küzdelmének toposzához nyúltak. Evan Daugherty forgatókönyvíró eredetileg a Shrapnel címet adta a történetnek, amelyben két, ellentétes oldalon harcoló második világháborús veterán évtizedekkel a háború után megpróbál leszámolni egymással és a saját múltjával. Noha a címet megváltoztatták, és az immár boszniai veteránok − egy az önbíráskodás bűnébe esett amerikai katona (Robert De Niro), és a brutális szerb szabadcsapat, a Skorpiók kínzómestere (John Travolta) − által vívott személyes háborút a jelenbe helyezték át, a forgatókönyv eredeti címe továbbra is kulcsot kínál a film alapkonfliktusának megértéséhez.

A közelmúlt háborús traumája ugyanis mindkettejük számára feldolgozhatatlan élménynek bizonyul, akár egy bennmaradt gránátrepesz, amelynek eltávolításához akaratra, vagyis a múlttal való szembenézésre, az ősellenségnek tett vallomásra van szükség. Olyan belső konfliktusra épül tehát a történet, amely remekül illeszkedik az említett filmes elődök tematikájába, és a két főszereplő izgalmas, eltérő irányú jellemfejlődését ígéri.

A film elején pergő képekben felvázolt ígéretes koncepciót azonban zavarba ejtően gyengén bontja ki Mark Steven Johnson rendező (Simon Birch, a kisember; Daredevil). Az egymáson keresztüli önmegértés lehetőségét kínáló párharc hamar mechanikus szerepcserék sorozatává silányul, amelyben az éppen nyerő helyzetben lévő, az ellenfelét foglyul ejtő fél közhelyes monológjai elég időt hagynak a másiknak, hogy az felülkerekedjék. Eközben hol túlzóan erőszakos, hol pedig már-már komikus kínzási módszerekkel − amilyen például a cukor helyett drámai mennyiségű sóval ízesített limonádé locsolása − araszolnak az így valóban megkönnyebbülést jelentő közös vallomás felé: mi egyformák vagyunk, te és én.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11673