|
|
|
Láttuk mégCsillaghullásGreskovits Béla
Archaikus korok népei érintetlen ifjakat áldoztak a háború, a harag isteneinek. Ősrégi szokásuknak állítunk öntudatlanul emléket, valahányszor az „ártatlan”-t az „áldozat” jelzőjeként használjuk.
Talankin filmje arról szól, hogyan tette civilizációnk második világháborúja újra élővé e szókapcsolatnak a civilizáció előtti értelmét. A Csillaghullás hőse, Misa, ártatlan áldozat. Serdülő-katona, aki az iskolatáskát cserélte tölténytáskára, az ifjúkor álmait súlyos sebesülése lázálmaira. Érintetlen legényke, akiben már a film nyitó képsorában szentképpé magasztosul egy fájdalmas szép női arc, aki számára a mezítelen női test a fürdető asszonyok anyás testének emlékét jelenti, a szerelem pedig a gyermekkori egymásratalálás civakodó boldogságát.
Sebesülten, egy frontkórházban szembesül a ténnyel, hogy „férfivá” alázták az öldöklés és félelem poklában, mielőtt férfivá avathatták volna a szerelem szép, emberi szertartásaiban. E problematika megérdemel egy filmet. Egy, a Csillaghullásnál igényesebb és eredetibb filmet. Talankin – mintha eleve nem bízna választott tárgya saját belső gazdagságában, vagy a néző fogékonyságában, minduntalan a témán kívüleső szépségnek megidézésével tereli el figyelmünket amúgy is vontatott alkotása mondanivalójáról. Kamerája hosszú percekig méláz az alkonyi folyó lomha fenségén, elbámészkodik a romos házfalakon tanyát vert sárgás gombák és zöld penészfoltok Sztalkerből ismert esztétikumán, miközben kis kamasza elárvultan csetlik-botlik kidolgozatlan, erőtlen szerepében, tapasztalt katonatársai és a szerelemre éhes nőnemű ártatlanok között. Bensőbb és hitelesebb bizonyítékok híján főként a kislegény által, s a kislegényért hullatott könnyek érzékeltekik Misa sorsának tragédiáját. Csakhogy míg a kamaszos feszélyezettség szívszorító hátterének értő megjelenítése talán könnyet csalna a néző szemébe, a Csillaghullás könnyáradata csak feszélyezi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1154 átlag: 5.57 |
 |
|
|
|
