KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ég és jég között

Jankovics Márton

La glace et le ciel – francia, 2015. Rendezte és írta: Luc Jacquet. Kép: Stéphane Martin. Zene: Cyrille Aufort. Gyártó: Wild Touch / Eskwad / Pathé. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 89 perc.

 

Az Ég és jég között tökéletes példája annak, hogy kell egy nagyon fontos témát és egy fantasztikus életutat üres heroizmusba és túlzott stilizációba fojtani. A klímaváltozás kétségtelenül korunk egyik központi problémája, a 83 éves Claude Lorius pedig a kérdéskör kulcsfontosságú kutatójának számít. Az ő hihetetlen pályafutását mutatja be alaposan Luc Jaquet dokumentumfilmje: archív felvételeken követhetjük végig, hogyan indult az egyetemista Lorius élete első sarkköri expedíciójára az 50-es években, miként élte túl az ádáz körülményeket, majd szeretett bele a jeges kontinensbe és fejlesztette ki azt a különleges eljárást, amellyel napra pontosan képes megmondani, hány fok volt több százezer évvel ezelőtt. Ezt követően vált a francia kutató a klímaváltozás elleni küzdelem egyik korai szószólójává, az Antarktisz jégpáncélja után tévéstúdiókban is megküzdve a tudományos igazságért.

A film fő gyengesége, hogy nem elégszik meg az erős történettel. Jaquet ezúttal sem képes az erős alapanyagra bízni magát, így lépten-nyomon dagályos zenével és patetikus narrációval támogatja meg a Lorius kalandjait megörökítő Super 8-as felvételeket. Ráadásul hozzácsap még egy jelenkori szálat is, ahol az öreg kutató heroikus pózokban mereng az emberiség sorsáról a kietlen sarkköri tájakon, ezzel nemcsak véglegesen modorossá téve a filmet, de unalmasan bölcs szuperhőssé stilizálva izgalmas életet élő főhősét. Persze Jaquet korábban is mintha arra hajlott volna, hogy a dokumentumfilmek Zack Snydere legyen. Már az Oscar-díjas Pingvinek vándorlásában sem tudott a téma és a gyönyörű természetképek önerejére hagyatkozni, azóta pedig csak tovább fokozta a stilizációt célzatos természetfilmjeiben. A Volt egyszer egy erdő-ben az őserdők kipusztításának veszélyeire, ezúttal a globális felmelegedés beláthatatlan következményeire figyelmeztet, de mindkét esetben jobban épít az érzelmek felkorbácsolására, mint a probléma megértésére.        


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12563