KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabad préda

Békés Pál

A jó filmreklám mindig meghökkentő. A jó filmreklám mindig magvas. A jó filmreklám mindig igazat mond. Íme a Szabad préda beharangozójának utolsó mondatai: „Szembesüljön a jövővel! Hamar elmegy tőle a kedve.” – És tényleg. De nemcsak attól.

Amikor a híres autóversenyzőt a pályán fölrobbanó Forma 1-es masinából halála előtt egy tizedmásodperccel átszivattyúzzák a jövőbe, a 2009-es New Yorkba, nem egészen érti, mi történt vele. Mi sem. Vagy fél órának kell eltelnie, míg leesik a tantusz: a rendező azért választotta e viszonylag közeli jövőt, mert a főhős szerelmének, az 1991-ben húsz körüli leánynak még vonzó nőnek kell lennie, hogy folytatódhassék a románc. Ez a rendező elv. Az autóversenyzőt egyébként azért szemelik ki e jövő-utazásra, mert jól karbantartott porhüvelye kiválóan alkalmas további felhasználásra. A tervek szerint agyát kiürítik, és tekervényeit egy elhunyt konszernigazgató csíramentes körülmények közt tárolt emlékeivel töltik fel, aki így testet cserélvén tovább éldegél a jóminőségű, kisportolt tokban. De a mi hősünknek nem ment el az esze. Nem adja olyan könnyen az agyát. Így hát kezdetét veszi az össz-New York-i agyabugya és náspáng – természetesen tűzijátékkal körítve.

A New York-i jövő egyébként meglehetősen borús. A felosztott nagyváros egyes szektoraiban vízipatkányt nassolnak az ólmon, széndioxidon és egyéb mérgeken felnőtt és degenerálódott szegények, míg másutt a szupergazdagok gazdagodnak tovább. Igen szomorú dolog ez. Az egyetlen fénysugár e komor utópia fekete egén Mick Jagger mosolya. A fejvadászkommandó vezére ugyanis lassanként megkedveli a belevaló vadat – a Forma l-es pilótát – akit végigabajgat a filmen, s végül a rockfenomén tépett szájára tépett mosoly derül. Már ez önmagában garantálja a sikert. Hát még a happy ending! A konszernvezér a szimpatikus fejvadász aktív közreműködésével az enyészeté lesz, s ezzel végetér a lidérces agybaj. Mi pedig szemtanúi lehetünk egy golyóváltásban fogant barátság születésének, s egy szerelem újraéledésének. Látva látjuk, amint immár harcedzett hősünk régi-új szerelmével (íme a remény!) Rolls Royceba ül (íme a jövő!), s míg a nap megcsillan vakítófehér fogain (íme mind a harminchárom!), indít és elplaybolyong.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=513