KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét élet

Vajda Judit

Seven Pounds – amerikai, 2008. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Grant Nieporte. Kép: Philippe Le Sourd. Zene: Angelo Milli. Szereplők: Will Smith (Ben Thomas), Rosario Dawson (Emily), Woody Harrelson (Ezra), Barry Pepper (Dan), Michael Ealy (Ben testvére). Gyártó: Columbia / Escape Artists / Overbrook / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A boldogság nyomában igaz meséjének rendezője, Gabriele Muccino és Will Smith újabb egymásra találása azon trükkös melodrámák sorába csatlakozik (21 gramm, Ütközések), melyek a súlyos, érzelmes, giccsbe hajló cselekményt szokatlan szerkezettel, komplex dramaturgiával ellensúlyozzák. A több szálon futó, tablószerű narratíva esetünkben annyiban módosul, hogy a címben említett hét életet összeköti egyetlen figura, a főhős, akinek személye azonban végig homályban marad, ahogy legfőbb motivációja is, hiszen a végső, nagy igazság csak a film legvégére, fokozatosan derül ki. Annyit látunk, hogy hősünk neveket ismételget, embereket figyel meg, akikkel szemben valamiféleképpen Isten nagykövetét akarja játszani.

Épp az információknak ez a drasztikus visszatartása adja a film erejét, hiszen igen magas fokú nézői aktivitást igényel, hogy összerakjuk az alkotók által összekevert kirakósjáték darabkáit. Ám sajnos pont ezt az örömöt veszik el tőlünk, amikor a váltogatott idősíkok és cselekményszálak, a fel-felsejlő érthetetlen, de jelentőségteljes epizódok helyét átveszi egy kronologikus szerelmi történet. Mintha csak a rendező filmje felénél megijedt volna a szétszabdaltságtól, és ezzel a megnyugtatóan banális fogással próbálna kihátrálni belőle. Így azonban a sikeres nézői nyomozás nem nyeri el méltó jutalmát egy katartikus „leleplezéssel” a végén, hiszen a megoldást csak elkenik az alkotók, és továbbra is a romantikus vonalra fókuszálnak. Ráadásul azzal, hogy a szerelmi szál ennyire ránehezedik a többire, rendkívül aránytalanná válik és sérül a szerkezet (olyannyira, hogy még a hét életet is nehéz számba venni, hiszen van, akit egy percig sem látunk a vásznon), amit pedig egy ilyen filmnél patikamérlegen kellene kiszámolni. Nagy kár, mert ha a Hét élet megmaradna a 21 gramm nyomdokain, és nem akarna a Love Story lenni, lehetett volna több-zsebkendős dráma is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9710