KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Először férjnél

Kovács András Bálint

 

A film munkásnő hőse negyven-valahány éves korában megy férjhez. Húsz évvel ezelőtt elhagyta a szeretője, azóta egyedül neveli kislányát, és húsz év alatt nem akadt férfi, akiben társra lelhetett volna. Azaz akadt egy, de azt a hatéves forma kislány nem fogadta el apukának, mert szőrös volt a füle. Így aztán az asszony tovább él egyedül, és tovább dolgozik becsületesen gyermekére; ugyanakkor a társkeresésről sem mond le. Lánya mégis hamarabb megy férjhez, mint ő.

De kihez? Egy naplopóhoz, aki fejébe vette, hogy filmszínész lesz, pedig tehetségtelen, és amikor ezt egy rendező a szemébe mondja, furcsamód anyósán tölti ki mérgét.

Ekkor meginog a kis család lába alatt a talaj (s nemcsak jelképesen: épp egy hajón ebédelnek, és egy szárnyashajó halad el mellettük ebben a pillanatban). Az anyának a családi béke helyreállítása érdekében el kell mennie otthonról.

Ez az a pont, ahol a rendező talán túl sokat vállalt magára: a film eddig egységesen langyos hangulata most egyszerre drámaivá válik, de úgy, hogy e fordulat emberi motívumai nem igazán meggyőzőek. A lányról annyit tudunk, hogy népitáncos, angol iskolába szeretett volna járni és szégyelli, hogy anyja edényeket mosogat egy laboratóriumban. Őt, és ifjú férjét elsősorban az érvényesülési vággyal és a fizikai munkától való berzenkedéssel jellemzi a film. Hejfic szerint mintha ezek a tulajdonságok kellőképpen megmagyarázzák azt, hogy valaki képes éjnek idején anyját saját lakásából kiebrudalni. De az anya társra lel egy vidéken élő, dolgos özvegyember személyében. És amikor hazamegy a holmijáért, otthon rendetlenséget meg a tönkrement házasságtól bánatos lányát találja, és a tévében az elérhetetlen népitánc együttes ad műsort. Képi gondolatában, hangulatában hatásos lenne ez a befejezés, ha mögötte nem lenne az a veszélyesen leegyszerűsített világkép, miszerint a boldog élethez csupán a munka megbecsülésére és jó családi életre van szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7401