KrónikaKiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban„Vannak még mesék e világon”Schauschitz Attila
„Mivel programomat hónapokra előre tervezem, sajnos nem tudok részt venni kiállításukon”, olvashatjuk a berlini Collegium Hungaricumnak szóló német nyelvű levélben, majd alatta magyarul: „Sok szívélyes üdvözlettel: Marta Eggerth Kiepura”. Az említett kiállítás 90. születésnapja alkalmából nyílt.
Ez az évforduló önmagában is elégséges indok a múlt század harmincas éveitől nemzetközi karriert befutó színész- és énekesnő bemutatására; a kiállítás ugyanakkor újabb állomása annak a sorozatnak, amellyel a Berlinben élő Königer Miklós évek óta állhatatosan idézi fel a magyar filmcsillagok jelenlétét az UFA-stúdió nevével fémjelzett német film legendás korszakában. Tágasabban értelmezve, e törekvés egy múlt század közepéig létezett és lassan talán újra kialakuló összefüggésre emlékeztet: a közép-európai szellem és művészet élő összetartozására.
Ezúttal sötétzöld bársonnyal borított paravánok kínálnak hátteret a válogatásnak a szintén berlini Werner Mohr és Königer Miklós magángyűjteményeiből, valamint a Magyar Nemzeti Filmarchívum anyagából. Egyebek mellett korabeli fényképek, képeslapok, újságkivágások, lemezek, filmplakátok, műsorfüzetek érzékeltetik a lenyűgöző pályafutást, amelyet a csodagyerekként induló, csiszolt szopránjával első sikereit a pesti operettszínpadokon arató, majd első és egyetlen magyar filmje (Csak egy kislány van a világon) után 1930-ban Kálmán Jenő által Bécsbe és Hamburgba szerződtetett, de hamarosan Berlinbe költöző, és 1938-ig több mint húsz filmet forgató, valamint 53 lemezt kiadó Eggerth Márta mondhat magáénak.
Eggerth Mártát 1938-ban érte utol legtöbb pályatársának sorsa, a kényszerű emigráció az Egyesült Államokba. Nemcsak magánéletében, de szakmailag is társra talált az ismert tenoristában, Jan Kiepurában. Vele sikerült Amerikában is folytatnia karrierjét, ami nem feltétlenül volt jellemző a tengerentúlra kényszerült magyar művészekre. Az MGM-nél forgatott két film mellett több mint ezer New York-i és chicagói fellépés jelezte ezt a Víg özvegyben; 1952-ben pedig filmvászonra került német produkcióban, A mosoly országában.
A látogatók a kiállítást kísérő vetítéseken a filmvásznon is megismerhették Eggerth Mártát. A berlini „duo-phon” zenekiadó CD-t jelentetett meg Vannak még mesék e világon címmel, az énekesnő 1931 és 33 közötti felvételeivel. Az Eggerth Márta életrajzát tartalmazó, berlini, majd New York-i életét szemléltető, filmjeit és lemezeit lexikális pontossággal felsoroló katalógust a német Friedrich Wilhelm Murnau alapítvány pénzügyi támogatása tette lehetővé.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1019 átlag: 5.58 |
 |
|
