KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pap, a kurtizán és a magányos hős

Iván Gábor

Sam Peckinpah egyszer már megkapta a magáét a magyar kritikusoktól a Konvoj című filmjéért. Ez a mostani, a hazai mozikban második opusza sem fogja igazán érthetővé tenni filmes hírnevét. Egy westernnek ugyanis nem előnye, ha a tét a hőseit sem nagyon izgatja, és ha ennek következtében az amúgy is gyéren adagolt történések mellékessé válnak. Márpedig ez a film ilyen, hiányzik belőle a delejező, magával ragadó izgalom. Jóllehet leltárszerűen fellelhető benne egy tisztességes western minden kelléke, a bosszú, a szerelem, a szerencse, a tragédia és a színhely, a sivatagos vadnyugat, de az egyetlen dolog, ami figyelmet érdemel, az a hős és a hős szerepében Jason Robards személyisége. Tisztelet a rendezőnek, hogy a film elején egyetlen kurta jelenetben képes ezt kibontani és hozzáigazítani szemünket egy különös életszemlélethez. Ez egy jámbor és igénytelen ember szemlélete, aki bensőséges kapcsolatban van a természettel és Istenével. A film eredeti címében joggal szerepelt a ballada szó, mert ez valóban ballada. A magányos emberé, aki nem akart mást, csak lenni. Ehhez volt szerencséje és tehetsége. Amikor a civilizáció betör a sivatagba, ő elveszett, már csak ittfelejtett őslény a messzi múltból. Természetes, hogy egy kósza automobil – a civilizáció képviselője – a néptelen sivatagban épp az ő hasán gurul keresztül, véglegesen lezárva egy korszakot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7628