KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szélvihar idején

Gáti Péter

 

Hair? Apokalipszis most?Milyen lehetett a háború a másik oldalról? A vietnami filmművészetnek az a szándéka, hogy életük e meghatározó élményét feldolgozza – magától értetődik. Természetesen nem iszonyú tragédiákat mutató filmkockákat várunk válaszként, hanem a háború feldúlta világ művészi visszatükrözését, egyes emberek általunk is átélhető sorsát. Régi tanulság, hogy a valóság ábrázolása önmagától nem válik művészi értelemben vett igazsággá. A látott vietnami film alkotói nem döntötték el, hogy hagyományos játék- vagy dokumentumfilmet kívánnak-e készíteni. Bizonytalanságuk következtében hiteles híradófelvételek és tanmeseszerű történet keveredik. A bonyolult cselekmény az egész népet mozgósító harc mindennapjait követi nyomon. Néha elzúg egy-egy helikopter, pirotechnikai bravúrok szemtanúi lehetünk, de az emberléptékűség hiányzik a filmből. így Észak és Dél, azaz a jók és rosszak, a romlottság és erkölcsi tisztaság küzdelme – szimbolikussá növesztett hősök tolmácsolásában – csak üres keret marad. Puska és tavirózsa idillikus harmóniában találkoznak két bombázás közti szünetben. „Meg kell hiúsítanunk az ellenség gyarmatosítási törekvéseit” – így vall szerelmet a fiú a lánynak. A színészvezetés kimerült a harci jelenetek megkomponálásában. Igényesebb filmet érdemelt volna a magas színvonalú, fekete-fehérben is atmoszférateremtő fényképezés, ami néha még a hiányzó emberközeliséget is képes pótolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7344