KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Szellay Alice (1918–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Lengyel László: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Kovács András Bálint: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Jancsó Miklós: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Bikácsy Gergely: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Schubert Gusztáv: Tabuk és totemek A szabadság csele

• Almási Miklós: Mr. Hákli zsebből forgat Doku-fikció Steve Soderbergh-ről és a videóról
• Bikácsy Gergely: A lenyergelt szamár szex, hazugság, videó
• Sneé Péter: Szagos siker John Waters piszkos gyönyörűsége
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A gazdag keleti rokon Cannes 2.
LENGYEL FILM
• Kovács István: A kegyetlenkedés esztétikája Kihallgatás
• Koltai Ágnes: Lelki vitamin Márciusi mandula

• Várkonyi Tibor: Faulkner kalandja de Gaulle tábornokkal Egy meghiúsult filmterv
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A konyharend lovagjai Vattatyúk
• Schéry András: Csodák Milánóban Maurizio Nichettiről
VIDEÓ
• Hirsch Tibor: Fényképezz vissza! Videóvilág
FESZTIVÁL
• Fáber András: Közeledések Strasbourg
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Homo novus
• Tamás Amaryllis: Csoda Manilában
• Hegyi Gyula: Fekete mágia
• Koltai Ágnes: Az emlékmás
• Kovács András Bálint: Vadászat a Vörös Októberre
• Harmat György: Párjáték
• Fáber András: Lévy és Góliát
• Szemadám György: Űrgolyhók
ELLENFÉNY
• Koltai Ágnes: Katharina Blum meg a tisztesség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedélyek viharában

Ambrus Judit

„Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen kedvelik.” Ezt a mélyről feltörő erkölcsi tanulságot az egyik főhős fogalmazza meg, jelesül a legnagyobb fiú. Ugyanis van három fiú. Testvérek. A legidősebb a világ korpájába, nevezetesen a politikába keveredik, de nem kell nagyon megijedni, végül mégsem eszik meg. A középső háborúba indul, és szörnyet hal. Legyen neki könnyű a föld. A legkisebb viszont találkozik egy medvével (háromszor! ez fontos!), fél kezével leteríti (ez kis túlzás, de a film túlságaihoz képest medvecukor), aztán másodszor is találkoznak, akkor beléköltözik a medve, azt pedig, hogy a harmadik randinál mi történik, ki-ki maga találja ki.

Az első világháború – a filmet nézve – szinte olyan, hogy az ember már-már sajnálja, hogy nem vehetett részt benne. Puffognak a petárdák, van nagy kavargás, pompás tűzijáték. Aztán van még egy indián, ő Gyors Kéz (esetleg Fürge Ujj), van sok szenvedés, misszilis levél, könny, bátorság, újfent könny, egy csodás vitorlás, gyönyörű színészek, egy csipet bujálkodás, sok ló és valami nyestféle.

Mindez több mint két órán keresztül. Jellegére nézve úgy tíz papírzsebkendős film, kevesebbel semmiképp ne induljunk útra. Nevetni viszont csak a hamisságain lehet.

Értékelnivaló meg egyes egyedül az antirasszista beállítottsága. Ami szép dolog, de azért két órából ennyi öröm nem túl sok. A film a legszélesebb tömegigényt kielégíteni vágyó giccsparádé. Ami szintén nem túl sok. Pedig a rendező emlékezhetett volna hőse szavaira: „Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=869