KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cserebere

Koltai Ágnes

 

Georgi Djulgerov neve a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Alkalom szüli a tolvajt című filmjéből ismerős az új bolgár film iránt érdeklődő közönség előtt. Újabb filmje, a Cserebere látszatra két érzelgős szerelmi história felelevenítése. Valójában néhány kusza kép a felszabadulás utáni Bulgária történelméből. Marja, a mai tizenéves fruska (aki a magyar néző számára érthetetlenül érettségi előtt már egy házasságot és egy válást tud maga mögött) személyes találkozót kér az ünnepelt költőtől, Dobrintól, azzal a hátsó szándékkal, hogy kiderítse: nem az apja-e? Hebrencs hősnőnk nem kevésbé hebrencs és heves édesanyja, Kátya ugyanis levelekkel ostromolta az ifjú frontharcos Dobrint, – akit a háború érlelt költővé, s ezt egy kecskerímekkel tűzdelt versben sietett is a világ tudtára adni – és a zavaros családi elbeszélés szerint a poéta egy gyermekkel (a mai Majával) ajándékozta meg az akkor még iskolás kislányt.

Djulgerov a kérdéses apaságot a múlt felidézésére használja fel – az államosítás, téeszesítés ott sem konfliktusmentes időszaka, a ma komikusnak tűnő hősi pátosz, ami az akkori művészetet jellemezte –, villan fel. Maján keresztül a jelent, az ifjúságot ábrázolja – a diktatórikus iskolát, tanárnőt, az egyéniség keresését, a disco bódító, uniformizáló jelenségét. Maja és Dobrin, meg Kátya és Dobrin szentimentális, ügyetlenül formált szerelmi viszonyán nehezen tör át a múlt és jelen képe. A rendező valódi szándéka – a töredezett korkép megrajzolása – nem is érvényesül. Érezhető ugyan némi irónia, távolságtartás, de a filmet sajnálatosan a szerelmi szál uralja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7736