KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Közös titkunk

Pápai Zsolt

Fireflies in the Garden – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Lee. Szereplők: Willem Dafoe, Ryan Reynolds, Julia Roberts. Forgalmazó: Ablo. 95 perc.

Az amerikai filmben hozzávetõleg az ötvenes évek melodrámáitól tematizálódik markánsan a hagyományosan fetisizált család válsága, hogy aztán a hatvanas–hetvenes évek fordulóján számos más mûfajban – a road movie-tól (Esõemberek) a gengszterfilmen (Keresztapa) át a horrorig (Az élõhalottak éjszakája) – teret nyerjen ez a problematika. A kortárs amerikai független film ettõl a korszaktól örökli egyik gyakran visszatérõ témáját, az Apró titkoktól A tintahal és bálnán keresztül a Már nem lakunk itt címû opuszig lehetne sorolni azokat a filmeket, amelyek diszfunkcionális családokat mutatnak be. A finom szövésû, lassú sodrású Közös titkunk jellegzetes képviselõje ennek a vonulatnak: a film egy autoriter és frusztrált apa, illetve szeretõ anya mellett kínlódó fiút állít a középpontba, míg eggyel tágabb körön az anyuka húgát, illetve annak családját találjuk. A tragédiába torkolló, és ennek nyomán a szereplõket önvizsgálatra késztetõ események két szálon futnak, melyeket több mint húsz év választ el. A nagyjátékfilmezésben eleddig tapasztalatlan Dennis Lee rendezõt komoly mûvészfilmes ambíciók fûtik, legalábbis erre utal, hogy a sérült lelkek legmélyét próbálja feltérképezni, és nem is teljesen sikertelenül. Munkája értékét azonban lerontja a kimódolt zárlat és néhány slendrián dialógus (az „ez szívás”, illetve az amerikai filmekben obligát „nem lesz semmi baj”-kitétel durván sokszor hangzik el). Ráadásul az operatõr, Daniel Moder kivételével a rendezõ munkatársai sincsenek csúcsformában (a két idõsík közötti váltások néhol nehezen érzékelhetõek, köszönhetõen annak, hogy a díszletek és a kosztümök alig változnak; problematikus továbbá a casting is, például Ryan Reynolds túl fiatalnak tûnik a felnõtt fõhõs eljátszásához).

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10810