|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTízezer kmForgács Nóra Kinga
10.000 km – spanyol, 2014. Rendezte: Carlos Marques-Marcet. Írta: Clara Roquet és Carlos Marques-Marcet. Kép: Dagmar Weaver-Madsen. Szereplők: Natalia Tena (Alex), David Verdaguer (Sergi). Gyártó: Lastor Media / La Panda / TVE. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.
A 10.000 Km nem
randimozi és nem is szerelmesfilm a szó megszokott értelmében. Cserébe aktuális
és pontos alkotás, amit korunk egyre általánosabbá váló jelenségéről, a
távkapcsolatról, és úgy általában a kapcsolatok mibenlétéről nézhetünk. Alex és
Sergi már hét éve élik együtt hétköznapjaikat barcelonai albérletükben,
szerelmesek, és közben útjukat, kiteljesedésüket kereső fiatal felnőttek is.
Éppen a gyermekvállalás projektbe csöppenünk a film felütésében, az intimitás
visszafogott és részletgazdag, ugyanakkor az erőviszonyok is finoman felvázolódnak.
Majd kiderül, Alex egy évre Los Angelesbe költözhet egy fotós ösztöndíjjal.
Ettől kezdve a film egy
távkapcsolat analitikus bemutatása. Mindkét szereplőt lefejti a hétköznapokról,
és beleveti abba a bizonyos virtuális térbe, melyben a távol töltött napok
alatt találkozni, beszélgetni tudnak, miközben kizárólag saját apartmanjukban
izolálva mutatja meg őket. A mozi erőssége éppen az, amin el is bukhat: nehéz
volna megszeretni hőseinket, hiszen csak alapokat tudunk meg róluk, egy
történet vázlatát, így azonosulni sem lehet senkivel. Minden néző a saját
magában lévő kételyekre, tapasztalatokra kell, hogy rákérdezzen. Vajon mennyire
erős egy kapcsolat, vajon azt az életet éled-e benne, amit szeretnél, vagy csak
szeretnéd, hogy ez legyen a számodra ideális élet? Vajon a fizikai távolság
idegenít-e el, vajon a lehetőségként adott virtuális kommunikációs módok
összekötnek-e? Alex lefotózza Silicon Valley elhagyatott épületeit, ahol emberi
kapcsolatok adatait tárolják a szerverfarmok. Miközben a klasszikus
eszközökkel, egy-egy lakásbelső díszletén keresztül jelenik meg a két ember lelkiállapota,
a legújabb formátumokkal keresik egymáshoz az elég erős WiFi jelet. A kérdés
az, hogy meg lehet-e osztani egymással a hétköznapokat online? És vajon mi
vezet a távolsághoz, netán már eredetileg is ott volt?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 65 átlag: 5.82 |
|
|
|
|