|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Sötét bűnökSin City: Ölni tudnál érteAz örök városKovács Marcell
Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.
Közel tíz évvel a
formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin
City után Frank Miller és
Robert Rodriguez
újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben
jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát
élő mozi habzsolja a comics-tól
kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal
átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából
készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás
nélkül nézhette végig.
Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és
a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált,
fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb
jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek
a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak
a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos
alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis
szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg
mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a
sérelmekért.
A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a
Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek
hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít,
inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást
keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag
szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék
a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet
sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt
töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek
között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna,
a Sin City esetében ezek többnyire a
magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem
olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit
elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva
Greenre emlékeznek majd belőle.
Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) – amerikai, 2014. Rendezte:
Robert Rodriguez
és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert
Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy),
Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó:
Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
103 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 375 átlag: 5.43 |
|
|
|
|