|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDA ferde házBenke Attila
Crooked House – angol,
2017. Rendezte: Gilles Paquet-Brenner. Szereplők: Max Irons, Glenn Close,
Gillian Anderson, Christina Hendricks. Forgalmazó: Sony. 110 perc.
Agatha Christie, a XX.
század legendás krimiírója, elődjével, Sir Arthur Conan Doyle-lal ellentétben a
zseniális mesterdetektívet (például Miss Marple-t és Hercule Poirot-t) gyakran
háttérfiguraként alkalmazta, és inkább a bűnügyhöz kötődő közösség bemutatására
helyezte a hangsúlyt. Így a szerző krimijeit szerették a társadalomkritikus
filmesek és tévések is: a leghíresebb adaptáció a David Suchet főszereplésével
készült monumentális tévészéria, az Agatha
Christie: Poirot, de mára klasszikussá érett Sidney Lumet rendezése, a Gyilkosság az Orient expresszen is. Ez
utóbbi eredetijéből készült tavaly egy közepes Kenneth Branagh-film, melynek
sok tekintetben párdarabja A ferde ház
Gilles Paquet-Brennertől (Sarah kulcsa,
Sötét helyek).
Paquet-Brenner Agatha
Christie azonos című 1949-es regényét dolgozta át forgatókönyvvé kisebb
változtatásokkal. A történet aktuális detektívje a Charles Hayward nevű
magánnyomozó, akit egykori kedvese, Sophia keres fel kétségbeesetten, mert arra
gyanakszik, hogy nemrég elhalálozott nagyapját, Aristide-et a
Leonides-nagycsalád valamelyik tagja tette el láb alól. Charles Sophia miatt
belevág a nyomozásba, és mint a tipikus Christie-krimiktől megszokhattuk,
eközben feltárul a jellegzetes brit arisztokrata família privát pokla.
Mivel a történet
nagyjából ugyanaz, mint ami a fordulatos regényben is kibontakozik, így az
alapmű ismerői az utolsó autós üldözésen kívül nem sok izgalmas jelenettel
találkoznak Gilles Paquet-Brenner képileg unalmas krimijében. A sztori erősen
tévéfilmes és papírízű megvalósítása ellenére azok számára mégis okozhat
meglepetéseket, akik a regény ismerete nélkül ülnek le elé. Ez utóbbi
nézőtábort A ferde ház Roman Polanski
Kínai negyedét idéző végső fordulata
valószínűleg fejbe fogja kólintani. És bár Jeremy Irons fia, Max nem volt túl
jó választás a főszerepre, az egyik kulcsfontosságú szereplőt, Lady Edithet
megformáló, újfent remek Glenn Close ellopja a show-t a magánnyomozó elől,
nemcsak a színészi alakítás, de a történet megoldásának szempontjából is. Tehát
A ferde ház paradox módon olyan
Agatha Christie-rajongóknak ajánlott, akik még nem találkoztak az alapművel,
mert így nézve Gilles Paquet-Brenner filmje ugyan formailag unalmas, de
cselekményét tekintve feszült családi krimi.
Extrák: Werkfilm,
karakterportrék, dokumentumfilm Agatha Christie-ről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|