|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA kertbenBori Erzsébet
Miután Juraj Jakubiąko, a szlovák rendező a szabad világot választotta, és Prágába költözött, úgy látszott, hogy a szlovák filmgyártás lehúzhatja a rolót. De most megjött Pozsonyból a cáfolat, Martin ©ulik jegyzi. A fiatal rendezőről nemcsak az derült ki, hogy a prágai Famun tanulta a szakmát, hanem az is, hogy A kertben már a harmadik munkája, és ő nyerte el 1992-ben az év legjobb filmjéért járó díjat. Több jel is utal tehát arra, hogy Szlovákiában filmgyártás folyik.
A kertben kellemes meglepetés, ©ulík dicséretes arányérzékkel találta meg az egyensúlyt nagyralátó elképzelések és korlátozott lehetőségek között: Látszik ugyan, hogy a film kis pénzből készült, de ez a látvány nem bántja a szemet.
A hős harmincéves értelmiségi fiatalember, aki sereg gondja elől – lakáshiány, nőügyek, generációs konfliktusok az apjával – kénytelen egy időre meghúzódni a nagypapától örökölt falusi házban. A pár napra tervezett utazás hónapokra nyúlik, időnként különös látogatók érkeznek, mint például egy Rousseau vagy egy Wittgenstein nevű idősebb úr, vége lesz a nyárnak, eltelik az ősz, és ennyi idő nagyobb gondokat is megoldott már, mint amilyenekkel hősünk küszködik.
A rendező le sem tagadhatná csehes iskolázottságát, bár többet tanult Menzel kései fanyar idilljeitől, mint az új hullám radikálisabb, groteszk változatától. Ennél meglepőbb Jan ©vankmajer nyilvánvaló hatása, amely nemcsak olyan részletekben mutatkozik meg, mint a kert bosszúja a városi betolakodóval szemben, hanem végig tettenérhető. A kertben mintha csak a Faust-lecke szolidabb falusi változata lenne boszorkányos motívumaival, egy régi kézirat megtalálásától a hősnő levitációs gyakorlatán át a kincskeresésig. Miheztartás végett eláruljuk, hogy a kincs ez esetben sem más, mint a nagypapa elásott és a fél évszázad alatt varázsitallá érett sligovicája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2668 átlag: 5.42 |
|
|
|
|