|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz ifjú FrankensteinNagy Zsolt
Na végre! – kapja fel a fejét a gyanútlan mozilátogató, épp ideje volt már átvenni egy Frankenstein-filmet. Csalódni talán nem fog, legfeljebb rezignáltán tudomásul veszi – nem először –, hogy a filmforgalmazás sajátos logikája és itthon bevett gyakorlata szerint a műfajparódia ismét előbb jutott el a közönséghez, mint maguk az eredeti művek. így volt ez a vámpír-, a horror-, a James Bond-filmek esetében is, most pedig megkaptuk Mel Brooks „bombasikert” ígérő, 1974-ben készült, stílszerűen fekete-fehérben forgatott Frankenstein-persziflázsát. (Azon tűnődöm, hogy vajon a Rocky Horror Picture Show című „klasszikus” alkotást, amely legalább féltucat műfajt figuráz ki és emellett önmagában is jó zenés film, e logika alapján miért nem vásároltuk meg?) De lássuk a pót-Frankensteint: Gene Wilder és Marty Feldman neve önmagában garancia egy jó komédiához, márpedig a Frankenstein-mítosz ebben a filmben – a komédia érdekében – súlyosan deformálódik. Noha e változat hűen követi az 1931-ben J. Whale által készített első Frankenstein-film történetét – még az egykori laboratóriumot is pontosan rekonstruálták – Mel Brooks néhány új szereplőt is kitalál, pl. Frau Blüchert vagy Dr. Frankenstein szeretőjét, illetve egyértelmű utalásokat tesz más mítoszokra (Erdély-Drakula, telihold-Farkasember), mindez nem válik a film előnyére. Ahogy a feliratozás sem képes visszaadni néhány valóban találó szójátékot, úgy vész el az eredeti mítosz döbbenetesen aktuális figyelmeztetése az ember teremtette technika elszabadulásának fenyegető réméről. Az egész filmet pedig – amelynek legalább három helyen vége lehetne – a szexualitásra kihegyezni stílustörés, a műfaj íratlan szabályainak megbocsáthatatlan semmibevétele, elszakad az eredeti mű szellemétől. Nagy kár, hogy ez az ígéretesen induló paródia olcsó hálószoba-komédiába fullad.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2603 átlag: 5.51 |
|
|
|
|