KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1996/december

KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Az utolsó napok

Tosoki Gyula

Gus Van Sant’s Last Days – amerikai, 2005. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Michael Pitt, Kim Gordon, Thadeus A. Thomas. Forgalmazó: FHE Hungary. 97 perc.

Gus Van Sant két évtizedes kutakodás után talált rá testhezálló témájára és stílusára: a nemzetközi szaksajtóban halálsorozatnak nevezett műveiben (Gerry, Az elefánt, Az utolsó napok) tragikus sorsú fiatalokat mutat be, Tarr Béla Sátántangójának inspirációját jelző hosszú szünetek és még hosszabb beállítások segítségével.

Ebben a szériában a Kurt Cobain életének záróakkordjáról szóló, DV-re készült tévéfilm nem a legjobb, de – finom lírája miatt – a legszimpatikusabb. Az erősen kamara jellegű történethez Cobain naplója szolgált alapul, de a rendező nem szolgaian követte le az abban foglaltakat, igyekezett magát is belefogalmazni filmjébe. Ebből következően Az utolsó napok nem kellően kalibrált darab lett – hol dokumentaristának, hol művészies(kedő)nek tetszik –, mégis komoly értékkel bír. Az elnyújtottan semmitmondó szekvenciák közé több torokszorító is ékelődik, Van Sant hatásosan reprodukálja Cobain roncsoltságát, és sikerül megmutatnia valamit a zenész utolsó heteire telepedő fojtó magányból is: a jelenet, melyben hősünk napszemüveges, kapucnis álöltözetében egy koncertre téved, felejthetetlen.

A rendező a történettel és a figurákkal szembeni távolságtartás megteremtése érdekében végig spórol a közelikkel, továbbá arra is ügyel, hogy filmje aktualizálhatóságát csökkentse. Elidegenítő effektusok sorát veti be (egy végtelenített jelenetben például a Cobaint alakító – egyébként szintén zenész – Michael Pitt jobb kézzel penget hosszasan, holott a Nirvana frontembere balkezes volt), ám Az utolsó napok ezekkel együtt is helyiérdekű marad. Rétegfilm, témája és kivitelezése miatt egyaránt.

Extrák: két werk; Michael Pitt Pagoda nevű zenekarának klipje; kimaradt jelenet.