|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDAz utolsó napokTosoki Gyula
Gus Van Sant’s Last Days – amerikai, 2005. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Michael Pitt, Kim Gordon, Thadeus A. Thomas. Forgalmazó: FHE Hungary. 97 perc.
Gus Van Sant két évtizedes kutakodás után talált rá testhezálló témájára és stílusára: a nemzetközi szaksajtóban halálsorozatnak nevezett műveiben (Gerry, Az elefánt, Az utolsó napok) tragikus sorsú fiatalokat mutat be, Tarr Béla Sátántangójának inspirációját jelző hosszú szünetek és még hosszabb beállítások segítségével.
Ebben a szériában a Kurt Cobain életének záróakkordjáról szóló, DV-re készült tévéfilm nem a legjobb, de – finom lírája miatt – a legszimpatikusabb. Az erősen kamara jellegű történethez Cobain naplója szolgált alapul, de a rendező nem szolgaian követte le az abban foglaltakat, igyekezett magát is belefogalmazni filmjébe. Ebből következően Az utolsó napok nem kellően kalibrált darab lett – hol dokumentaristának, hol művészies(kedő)nek tetszik –, mégis komoly értékkel bír. Az elnyújtottan semmitmondó szekvenciák közé több torokszorító is ékelődik, Van Sant hatásosan reprodukálja Cobain roncsoltságát, és sikerül megmutatnia valamit a zenész utolsó heteire telepedő fojtó magányból is: a jelenet, melyben hősünk napszemüveges, kapucnis álöltözetében egy koncertre téved, felejthetetlen.
A rendező a történettel és a figurákkal szembeni távolságtartás megteremtése érdekében végig spórol a közelikkel, továbbá arra is ügyel, hogy filmje aktualizálhatóságát csökkentse. Elidegenítő effektusok sorát veti be (egy végtelenített jelenetben például a Cobaint alakító – egyébként szintén zenész – Michael Pitt jobb kézzel penget hosszasan, holott a Nirvana frontembere balkezes volt), ám Az utolsó napok ezekkel együtt is helyiérdekű marad. Rétegfilm, témája és kivitelezése miatt egyaránt.
Extrák: két werk; Michael Pitt Pagoda nevű zenekarának klipje; kimaradt jelenet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1106 átlag: 5.5 |
|
|
|
|