KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egerszegi

Tamás Amaryllis

 

Film egy Mesterről: Egerszegi Krisztináról. Portréfilm arról, hogyan lehet megszüntetve megőrizni a személyiséget, megtartani a manipulálhatatlan Ént, és – ötszörös egyéni női úszó olimpiai bajnokként – belesimulni az élet természetes rendjébe.

A dokumentumfilm rendezői, ötletgazdái – nem mellékesen úszó és öttusázó sportemberek – Egerszegi tizenhárom esztendős pályafutásának hét évét, eddigi életművét, példaszerű szeretetreméltóságát és csorbítatlan nagylelkűségét térképezik fel. Ahogy tisztán tartja az érzelmeit, ahogy aszerint cselekszik – egy külső hatalomra épülő világban –, amit az intuíciója sugall. Ahogy bebizonyítja, hogy a lélek több, mint a „felsőbb Én”. Ahogy a szívére és az elméjére hagyatkozik döntései meghozatalakor, ahogy arra törekszik, hogy a teste összhangba kerüljön a lelkével. Ahogy tudatosan kéri és elfogadja segítői útmutatását, ahogy nem tud beléköltözni a negativitás. Ahogy bebizonyítja, a szándék nem pusztán vágy, hanem sokkal inkább az akarat felhasználásának módja: mi döntjük el, hogy önzőek vagy adakozóak legyünk, kegyetlenséggel vagy együttérzéssel tekintsünk magunkra és másokra, magunkat vagy a többieket szolgáljuk.

Egerszegi elkötelezettsége valójában önmaga számára tett ígéret. Megfelelt, megfelel a kihívásnak, hogy teremtsen. Alkotó.

A dokumentumfilm Egerszegi Krisztina „függőleges útját” követi nyomon, annak tisztánlátását erősíti, hogy „ami a szándékunk, azzá leszünk”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3162