KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Panna

Harmat György

 

Mesefilm, természetfilm, kalandfilm a Távol-Keletről. Filmforgalmazóink rájöttek, hogy a japánoknál nemcsak a művészfilm terem meg, hanem a rossz és jó, kellemetlen és kellemes, de mindenképpen vérbeli, közönségvonzó kommersz is. A kellemesek közül való ez az Andersen-meséből (Pöttöm Panna) készült rajzfilm, annak ellenére, hogy rajzstílusa híján van minden egyéni leleménynek, s hogy zavaróan igénytelen az édeskés slágerzene-körítés. (Ráadásul a legtöbbször elhangzó dal első négy hangja egy-az-egyben az Óz, a csodák csodája Judy Garland énekelte betétdalából – Over the Rainbow – származik.)

Eleinte túlzottnak tartottam a figurák által sűrűn potyogtatott könnyeket is, míg eszembe nem jutott, hogy gyerekkoromban milyen jókat sírtam Andersen meséit olvasva. A dán meseköltő szellemétől e film érzelmessége éppúgy nem idegen, mint az azt oldó, kedves, karikaturisztikus humor. A komikus ábrázolás csúcspontját a film vége felé egy remek jelenetben éri el, amikor Panna édesanyjának (aki érti az állatok beszédét) a békák pantomimben kénytelenek előadni lánya házasságának történetét, s ebből az egész mese fergeteges paródiája kerekedik ki. A rajzfilm-változat készítői kissé átalakították Andersen történetét, még anakronizmusokat is beleszőttek: az átlagnál alig jobb, de mindvégig szórakoztató filmet hoztak létre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6627