KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission London

Roboz Gábor

Mission London – 2010, bolgár-brit. Rendezte: Dimitar Mitovski. Írta: Alek Popov és Deljana Maneva. Kép: Nenad Borojevich. Szereplők: Tomas Arana (Munroe), Ralph Brown (Collway), Georgij Stajkov (Chavo). Gyártó: Cinematrix Film/Premiere Picture/Dream Factory/Fidelity Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Néhány rövidfilmmel a háta mögött a bolgár Dimitar Mitovski kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elkészítette Alek Popov 2001-es sikerkönyvének adaptációját. A megmosolyogtató figurákban gazdag regény elrajzolt története a londoni bolgár nagykövetség alkalmazottai körül bonyolódik. Miután érkezésével feldúlja a régóta főnök nélkül éldegélő kis közösség mindennapjait, a frissen kinevezett ügybuzgó nagykövet Bulgária imázsának fejlesztése érdekében hozzálát egy illusztris alakokat vendégül látó koncert szervezéséhez.

Mitovski filmje lényegében hű adaptációja Popov sűrűn szőtt könyvének: megtartja a humoros hangvételt, átveszi az összes fontos karaktert és fordulatot, ugyanakkor érthetően farag egy kicsit a jellemrajzokból, valamivel feszesebbre szerkeszti és aktualizálja a cselekményt (az alapmű jóval Bulgária EU-s csatlakozása előtt íródott), a finálét pedig bátran és frappánsan átírja. Tartalmát Popovtól, szerkezetét azonban Hollywoodtól veszi át: a feltűnően poétizált regény formailag visszafogott filmváltozata képi építkezését és dramaturgiáját tekintve is a nyugati filmezés örököse, bár mentes annak didaktikusságától. A sok szereplőt mozgató munka megformáltsága és kiváló ritmusa mellett a túlzásoktól mentes színészi alakításokat illetően is profizmusra vall.

Mitovski koprodukcióban készült, nagy költségvetésű és hazájában kiugró népszerűségnek örvendő filmje a nyugati modell ésszerű követésével maga is mintaadóvá válhat a – kevéssé ismert – bolgár filmművészet számára. A rendező szelíd humorú szatírájának legrokonszenvesebb vonása, az igényes kivitelezésen túl, önironikus hangvétele: úgy ábrázolja országa politikai elitjének képviselőit, hogy egy pillanatra sem próbálja elleplezni azok jellegzetesen ká-európai természetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10323