DVDSpagettiwestern-kollekcióNevelős Zoltán
Django (Django) – olasz, 1966. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Eduardo Faiardo. 88 perc; Texas adios (Texas adios) – olasz, 1966. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplő: Franco Nero. 88 perc; Keoma (Keoma) – olasz, 1976. Rendezte: Enzo G. Castellari. Szereplők: Franco Nero, William Berger. 96 perc. Mindhárom filmet az Ultrafilm forgalmazza.
Ahhoz képest, hogy mennyire régi és széles rajongóréteggel rendelkezik nálunk, az olasz (népszerű nevén „spagetti”-) western mindeddig mostohán képviselt műfaj a hazai DVD-kiadásban, ezért is viselheti a nagyigényű címet a Franco Nero sok westernje közül hármat felölelő csomag.
Ha Sergio Leone filmjeit nem számítjuk, a leghíresebb spagettiwestern minden bizonnyal Sergio Corbucci Djangója. 1966 az olasz western divatjának csúcséve volt, a Django mégis alacsony költségvetéssel, szerény körülmények között készült, hasonlóan a sikerszériát elindító Egy maréknyi dollárérthoz. Leone filmjével azonban nemcsak születésének körülményei rokonítják, de cselekménye is. Mintha remake-et látnánk: a magányos hős a lepusztult kisvárosban két szembenálló banda közt lesz nevető harmadik, amíg kis híján maga is rajtaveszt. Ám míg Eastwood karakterét szimplán összeverik, Djangónak pépesre zúzzák mindkét kezét, és nem ez az egyetlen máig sokkolóan brutális képsor a filmben – szemtanúi leszünk annak is, ahogy az egyik, egyébként negatív szereplőnek levágják a fülét és megetetik vele. A szélsőséges erőszak azonban még kevés volna, erős és egyéni esztétikája révén kerülhetett be a film egy kópiája a New York-i Modern Művészetek Múzeumába. Django sárban koporsót vonszoló, katonazubbonyos alakja a műfaj történetének legjellegzetesebb figurája, a film képregényszerű látványvilágának középpontja. A kliséket követő cselekmény és a vadnyugati fantáziamiliő is csupán az ő mítoszának építését szolgálja, miként Franco Nero kékszemű, borostás fizimiskájának minden egyes magányról, kiábrándultságról és küldetéstudatról szóló premier plánja e csúfságában megejtő környezetben.
Ugyanígy Carlo Simi díszlettervező ócska deszkafalakból álló és kocsikerekekkel, hordókkal és egyéb korabeli kacattal zsúfolt főutcája adja a helyszínt a tíz évvel később keletkezett, a spagettiwestern méltó hattyúdalát jelentő Keomában is, amelyben egy polgárháborús veterán hazatérve pokoli állapotokat talál városában. Franco Nero mellett a műfaj nagy nevei és arcélei adnak egymásnak randevút Enzo G. Castellari filmjében, amelynek cselekménye a Volt egyszer egy Vadnyugatéhoz hasonlóan a műfaji sémák posztmodern katalógusa, van benne Shakespeare-parafrázis és keresztény szimbolika bőven, sőt egy-egy nőalakban az Élet és a Halál allegóriái is megjelennek.
Nero az 1966-os Texas adiosban seriffet alakít, aki egy gyermekkora óta esedékes számlát akar rendezni egy időközben nagyhatalmú földbirtokossá vált gonosztevővel. Az alkotók itt olyannyira túlzásba vitték az olasz westernek ama tulajdonságát, hogy szereplői nem egyértelműen jók vagy rosszak, hogy a viszonyok zavarossá válnak, a drámai ív is megbicsaklik, a rossz dialógusokat pedig az elsőrangú szinkrongárda sem tudja feljavítani. Az összeállításnak ez a harmadik darabja jóindulattal is csak tucatdarabnak számít, leginkább arra jó, hogy érzékeltesse a hatvanas–hetvenes években készült több mint ötszáz olasz western átlagszínvonalát, amelyből kiemelkedik a fenti két ponyvaklasszikus.
Extrák: A kiadó az igényes díszdoboz mellett a régi, televíziós szinkronok felújításában is jeleskedett, valamint az amerikai kiadás extráit is átvette és feliratozta, ami méltó bánásmód a népszerű film efféle klasszikusaihoz. Képgalériák, előzetesek és hibáktól hemzsegő filmográfiák mindhárom lemezen vannak, továbbá a Django esetében retrospektív werkfilm és Franco Nero-interjú; Texas, adios: Az utolsó puskalövés című szkeccs a már öreg Neróval; Keoma: magyar feliratos, angol nyelvű audiokommentár Castellarival és werkfilm.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1485 átlag: 5.44 |
 |
|
