Láttuk még

Mindenki és senki

Lajta Gábor

Találomra felvett jelenetek – esetlegesen egymás mellé ragasztva: ezt a hatást kelti a film.

Egy gyilkosság kinyomozása lenne a történet gerince, de erről jóformán csak a film legelején és a végén van szó. Néha fölvetődik a kérdés: „Vajon ki lehet a gyilkos?”, aztán nem foglalkoznak vele többet. A bűnügy nyilván csak ürügy a rendezőnek egy bolgár falu bemutatására, ahol a cigányoktól a papig mindenki „a néphatalom szolgálatában áll” és bizony nem mennek olyan könnyen a dolgok; sok tudatlanságot, babonát, rosszakaratot kell még legyőzni... Elhangzik a címre utaló bölcsesség is: „Egyrészt nem hibás senki, másrészt mindenki hibás...” Ezeket a vérszegény tanulságokat csak erőszakkal húzhatjuk ki a filmből, mert a rendező nem igazít el bennünket. Az eltérő stílusú részleteket nem fogja össze sem kompozíciós elv, sem akár a legvégéről a történteket megvilágosító felismerés. Tér nélküli cselekedeteket látunk, arcokat, amelyek mögött nincsenek sorsok, pedig érezhető erőlködéssel földhözragadttá, néprajzi hitelességűvé akarják maszkírozni őket. Így csak sejthetünk valamit erről a távoli kis bolgár faluról; talán a fény színe, a levegő elképzelt szaga és némi egzotikum marad meg. Mert muszáj látnunk valamit a moziban, akkor is, ha nem láttatnak semmit.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 42-43. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7246

Cikk értékelése:

szavazat: 909 átlag: 5.48