KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Viharos hétfő

Torma Tamás

 

Európának elege van az amerikai kommersz kultúrimperializmusból. Ha a kormányok nem képesek a sarkukra állni, hát majd egy-két művész, teszem azt, filmrendező veszi a kezébe a kultúravédelem ügyét, hogy felemelje tiltakozó szavát a tengeren túliak giccsáradatával szemben!

A harcot természetesen lehet úgy folytatni, ahogy mondjuk Bergman, Fellini, Wajda vagy másik teszik (filmjeikben egy szót sem szólva az említett konfliktusról), és lehet olyan bántóan melodramatikus – és balos – esetlenséggel felpántlikázva, miként az Mike Figgis filmjében látható.

Pedig egészen jól indul! A rendező klipszerű ritmusban vezeti fel a történet leendő szereplőit, ahogy elindulnak a „viharos hétfő” bonyodalmai felé.

Figgis (aki forgatókönyvíró, rendező, zeneszerző is egyben, és csak utóbbiért dicsérhető megszorítás nélkül) érezhetően többet akart mondani a gonosz amerikai üzletember és a becsületes angol undergroundok szembenállásánál, az atmoszférateremtés azonban egyre inkább a „különösséget” célzó erőltetett törekvés marad és a színes képekből elősejlő világszemlélet túlságosan is fekete-fehér kezd lenni.

Egyik oldalon a maffiózó külsejű amerikai, aki üzleti befolyásának kiterjesztéséért semmilyen eszköztől sem riad vissza. (A rendező minden ellenszenvével felruházva: vállalkozásának neve Transatlantic Co., üzleti vállalkozásuk mesterkedéseit olyan emblémák fémjelzik, mint egy böhöm szivar Theatcher és Reagan arcképével reklámozva.) Csoda, ha a másik oldalon álló, bőrdzsekisen snájdig munkanélküli és a borostás dzsesszklubb-tulajdonos – akit mellesleg Sting alakít – szimpatikusabbak? Szövődik itt persze szerelem is, ez is azt hivatott bemutatni, hogyan akarnak megfosztani bennünket újfajta „laza” európai másságunktól. Ezek után a befejezést már megadóan tűrjük, az amerikai által aláaknázott autóban a katarzist fokozandó egy szegény lengyel dzsessz-zenész robban fel.

„Szeretem Hollywoodot. (...) Mindenki műanyag. Műanyag akarok lenni” – mondta Andy Warhol. Pedig már nem is volt európai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5341