KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/szeptember
ÁLOMFILMEK
• Pintér Judit: Fellini – Oniricon Az álmok könyve
• Pápai Zsolt: Fellini az Álomgyárban Kétszer Nyolc és fél
• Bácsvári Kornélia: Se te, se én, se szél, se lombok Lorca: egy enigmatikus év
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Varró Attila: Ketten az elme vidámparkjában Arkham elmegyógyintézet
• Varga Zoltán: Batman: változatok a sötét lovagra Az érme két oldala
• Géczi Zoltán: Pokolbéli víg perceink Hellboy II
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: …de övéi nem fogadták be Delta
• Schreiber András: Poperett, városklip Friss hangok
• Örkény István: Nyertesként hagytam el a hadszínteret Groteszk forgatókönyvre
LENGYEL '68
• Pályi András: Démoni idők Lengyel ’68
DASSIN / RUSSELL
• Tüske Zsuzsanna: Idegenből idegenbe Jules Dassin
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Arrivederci amore, ohajó Udine
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Lakk az arcán Sztárok fakanállal
KRITIKA
• Schreiber András: Faltól falig A zóna
• Vajda Judit: A hatás alatt álló nő Szerelem magyarázat nélkül
• Kolozsi László: Tanár úr a cracken Fél Nelson
MOZI
• Csillag Márton: Dan és a szerelem
• Vajda Judit: Szerzők
• Forgács Nóra Kinga: Miss Pettigrew nagy napja
• Tüske Zsuzsanna: Jelenetek két házasságból
• Nevelős Zoltán: Szex telefonhívásra
• Kárpáti György: Trópusi vihar
• Sepsi László: Üresfejű
• Baski Sándor: ZseniKém – Az ügynök haláli
• Varró Attila: Utazás a Föld középpontja felé
• Klág Dávid: Múmia 3.
DVD
• Varga Zoltán: Luis Buñuel Trilógiája
• Pápai Zsolt: Apu vad napjai
• Klág Dávid: A Káosz birodalma
• Géczi Zoltán: Ninja Scroll

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis virtuóz

Vincze Teréz

 

A vége főcím alatt próbálok úrrá lenni döbbenetemen és meglátni ebben a filmben azt a Chen Kai-gét, aki egykor az Isten veled, ágyasom! című remeket összehozta. Korábbi filmjei alapján sem volt kérdés, hogy a melodrámai hangütés, a felfokozott érzelmek művészetének szerves részét képezik, de a jobban sikerült darabokban mindettől mégis egyfajta távolságot tartott (például a választott történelmi korszakból adódóan, a kosztümös darabok nyújtotta jótékony absztrakció révén). A Togetherben azonban áttételek nélkül zúdul ránk a – nincs erre más szó – giccses cselekményfordulatok és operatőri „fogások” formájában egyaránt.

A történet egy 13 éves kisfiúról szól, aki apjával vidékről a fővárosba utazik, hogy felvételt nyerjen a legkiválóbb zeneiskolába, mivel igen tehetségesen játszik hegedűn. A felvétel azonban nem csak a tehetségen múlik, úgyhogy végül a nagyon egyszerű, de annál elszántabb apának kell rávennie egy „eltékozolt tehetségű”, lerobbant zenetanárt, hogy a fiút tanítsa. Egy idő után azonban az apa úgy látja, csak egy menő, sztárcsináló mesterrel lehet fiából igazi zenei nagyság, úgyhogy bekönyörgi a gyereket egy divatos mentorhoz. Mindez persze korántsem csak a gyerek érdekében történik, hanem azért, hogy méretes tanulságokat vonhassunk le a „régi” (az egyszerű vidéki emberek, a lerobbant zenetanár világa) és az „új” Kína (elegáns lakásban, nyugati bútorok közt, nyugati módon karriert menedzselő sztártanár) között. Ehhez jön még a kamaszfiú szexuális eszmélésének jegyében egy idősebb szomszédnő iránt érzett romantikus vonzalom, a karrierépítés érdekében a kortársaival való versengés kegyetlensége. Azt meg már el sem árulom, végül mi derül ki az ifjú csodagyerek származásáról, mert lehet, hogy el sem hinnék.

A sok szívszorító, tanulságtól duzzadó epizódot hihetetlenül szörnyű színészi játék – többek között sajnos a rendező (procc zenetanár) és kedves felesége (a szomszéd lány) révén –, és egészen elviselhetetlen fényképezési megoldások (az operatőr számára az ellenfény alkalmazása a legfőbb drámai kifejező eszköz) teszik szinte már szürreálissá.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4827