KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyő, nagy Ő

Pápai Zsolt

The Heartbreak Kid – amerika, 2007. Rendezte: Bobby és Peter Farrelly. Írta: Neil Simon színművéből Scott Armstrong, Leslie Dixon, Kevin Barnett. Kép: Matthew F. Leonetti. Szereplők: Ben Stiller (Eddie), Michelle Monaghan (Miranda), Jerry Stiller (Doc), Malin Akerman (Lila). Gyártó: DreamWorks Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Szabványízléssel és PC-terrorral szembeni harcukban a Farrelly testvérek mostanáig inkább az extrém szituációkat és együgyűségükben is extravagáns figurákat kedvelték, új filmjükben viszont visszahátráltak a hétköznapiságba. Tökéletesen szimpla alapszituációra építettek, egy olyan férfiről meséltek, aki nem tudja elviselni frissen szerzett feleségét.

Eddie-t egész pereputtya azért froclizza, mert bár már negyvenhez közelít, még nem nősült meg. Amikor egyszeriben elege lesz ebből, az első mutatós lányt kikapja a tömegből, és kezdetben – a házasságkötés utáni pillanatokig – minden rendben is van, azonban a nászúton az asszonyka kimutatja a foga fehérét. A problémákat ráadásul fokozza, hogy hősünk a mézeshetekhez kiszemelt szállodában megismerkedik a tényleges nagy Ő-vel.

Bár korábban jobbára saját kútfőből, eredeti forgatókönyveikből dolgoztak a Farrellyk, ezúttal hozott anyagból (Neil Simon klasszikus darabjából) merítettek, ami arra mutat, hogy ihletük apadóban van – emellett a Keresd a nőt! című alapfilmjük leleményeinek aprópénzre váltása, illetve a poénok mennyiségének csökkenése és minőségének gyengülése is ezt jelzi, az Agyő, nagy Ő! mégis élvezhető darab. Originális Farrelly-film, a felületi jegyeken – genitália-vágóképek, mélyről felbugyborékoló alhasi hang, szórványosan szitáló testnedvek – túl mindenekelőtt azért, mert maradéktalanul átélhetővé tesz egy végtelenül banális helyzetet.

Ez a szituáció a buggyant ötletekkel megszórva lesz igazán izgalmas, bár feltehetően legalább annyi nézőt taszít, mint amennyit vonz. A Farrellyk mintha a bizarr helyzeteket szintén kedvelő Marx fivérek későposztkori, slampos utódjai lennének. Filmjeik be- és elfogadásához mindig szükség volt némi ellazultságra, hülyeségre hangoltságra – ha ez hiányzik, akkor csak a kínlódás, a feszengés vagy az ásítozás marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9183