Szép új világokAz útvesztőSokadik nekifutásJankovics Márton
A zsarnoki felnőtt-társadalom rémképe mind gyakoribb.
Változnak az idők, és velük együtt
változnak a vászonra felkúszó kollektív félelmeink is. Hol vannak már a 70-es
évek horrorjainak démoni gyerekei, vagy a Mechanikus
narancs erőszakos és érthetetlen szlenget beszélő kamaszhordái? A fókusz
mára eltolódott, és a következő generációk elvadulása miatt aggódó szülői
nézőpont helyett, a tinédzserek félelmei kapják a főszerepet. Így lett
Hollywood egyik jövedelmező exportcikke egy elnyomó felnőtt-társadalom rémképe,
mely merev szabályok közé szorítja, kényszerpályára állítja, és puszta eszközzé
degradálja saját fiataljait.
Az éhezők viadala nyomdokain
járó young adult disztópiák eme divathullámának egyik jellegzetes egyede Az útvesztő is, mely túl sokkal nem
járul hozzá a műfaj eszközkészletéhez. A többi trónkövetelőhöz hasonlóan, úgy
tűnik, ő is az utánzást tartja a legcélravezetőbb taktikának. James Dashner
regényfolyamának és az azon alapuló filmnek az egyetlen figyelemre méltó
újítása az in medias res dramaturgia,
mellyel minket és a szereplőket betaszít a furcsa és kényelmetlen
alaphelyzetbe.
A körülményes expozíciót
sutba vágó felütés tehát jól működik, kérdések sorát ültetve el a nézőben: Mi
ez az egész labirintus? Miért nem emlékeznek az ideküldött gyerekek a
múltjukra? Miféle lények motoszkálnak odakint? Ám ahogy telik az idő, és sorban
kapjuk a banálisabbnál banálisabb válaszokat ezekre a kérdésekre, rohamosan
lanyhul a kezdeti feszültség is. A film ugyan jó érzékkel hagyja el az alapmű
néhány fölösleges elemét, ám azzal, hogy még tovább áramvonalasítja az eleve
nem túl komplex karaktereket, végleg kétdimenzióssá teszi őket. A szereplőknek
szinte a homlokán villog a felirat, hogy milyen dramaturgiai célra
szerződtették őket. Egyre laposabb konfliktusaikba csak a tisztességesen
megkomponált üldözési jelenetek visznek némi izgalmat, melyek aztán a folytatásnak
szemérmetlenül megágyazó fináléba torkollnak. A nézőt közben mindvégig ugyanaz
az érzés gyötri, mint Thomast, az útvesztőbe amnéziásan bedobott főhőst: hogy
ezt az egészet már látta valahol.
AZ ÚTVESZTŐ (The Maze
Runner) – amerikai, 2014. Rendezte: Wes Ball. Írta:
James Dashner regényéből
Noah Oppenheim és Grant Pierce Myers. Kép:
Enrique Chediak. Zene:
John Paesano. Szereplők: Dylan O'Brian (Thomas), Will Poulter (Gally), Thomas
Brodie-Sangster (Newt), Kaya Scodelario (Teresa). Gyártó: 20th Century Fox /
Gotham Group. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
113 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 361 átlag: 5.45 |
 |
|
