KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schulze gets the Blues

Kolozsi László

 

Schulze úr – Michael Schorr filmjének főszereplője – nyugdíjas bányász. Vagyis a Schulze gets the blues az utóbbi években népszerű „hóbortos-öreguras” filmtípusba tartozik, akárcsak a nemrég bemutatott néhány „dalos” film, a Dalok a konyhából, illetve a Dalok a második emeletről, vagy Lynch filmje, az Igaz történet. Schulze úr a Berlintől délre fekvő, Komlóra hasonlító bányászfalu csöndes lakója, aki legfeljebb a nagyobb ünnepeken véteti észre magát: akárcsak az apja, ő is remek harmonikás: polkákat játszik; amíg rá nem kap a bluesra. Schulze úr unalmas, nyugodt élete akkor változik meg, amikor a rádióban meghall egy blues-számot. Ettől kezdve már nem tud polkákat játszani, és a falu lakóinak mély megdöbbenésére, még a szokásos sramlival dúsított német ünnepségen is csak a bluest tudja játszani. Komló mellett a maláta is fontos szereplője a filmnek: Schulze úr rendszeresen sörözik a barátaival a helyi kiskocsmában, ahol a vérmes, új pincérnő flamencót táncol az asztalon. Schulze úr kissé málé, kedves ember, még udvarolni sem tud rendesen. Orvoshoz fordul, mert nem érti mi történt vele: az orvos megnyugtatja, az még nem betegség, ha valakinek dalból van a lelke. Valaha operaénekes akartam lenni – mondja szomorúan az orvos, és elénekli, hátborzongatóan hamisan a Tosca Levéláriáját. Schulze úrnak szerencséje van: őt delegálja a falu egy texasi sramli fesztiválra. Schulze úr a fesztiválon is képtelen polkát játszani, hajót bérel és elindul a lousianai lápvidéken megkeresni a dala forrását. Békében hal meg egy szelíd fekete asszony teraszán; a folyó mellett. Lelke tárnáiban feltárta milyen is valójában.

Michael Schorr dokumentumfilmesekkel készítette el inkább cseh – a Schulzét alakító Horst Krause legközelebbi rokona a csodálatos Rudolf Hru±inský – mint német filmjét. A szerepeket javarészt amatőrök alakítják, a bányászfalu lakói, kedves, hétköznapi amerikaiak; Schorr filmje ugyanolyan nyugodtan hömpölyög a boldog vég felé, mint a lousianai folyó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1617