KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felperzselt föld

Baski Sándor

Incendies – francia, 2010. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Wajdi Mouawad darabjából Denis Villeneuve. Kép: André Turpin. Zene: Gregoir Hetzel. Szereplők: Lubna Azabal (Nawal), Mélissa Desormeaux-Poulin (Jeanne), Maxim Gaudette (Simon), Abdelghafour Elaaziz (Abou Tarek). Gyártó: micro-scope / TS Productions / Phi Group. Forgalmazó: Mokép – Pannónia. Feliratos. 130 perc.

Ödipusz óta tudjuk, hogy önmagunk után nyomozni meglehetősen veszélyes vállalkozás. Nawal Marwan, a Kanadába kivándorolt arab asszony végrendeletében mégis erre a külső és belső utazásra biztatja új hazában felnőtt ikergyermekeit, akik semmit sem tudnak anyjuk korábbi életéről. Ahogy arról sem, hogy halottnak hitt apjuk még él, sőt van egy bátyjuk is – őket kellene a posztumusz kívánság szerint megtalálniuk. Menet közben derül csak ki, hogy a küldetés végcélja nem a családegyesítés, hanem az anya múltjának feltárása, amely révén a gyermekek élete is más fénytörésbe kerül.

Amíg mindez világossá nem válik, Denis Villeneuve sikerrel hiteti el velünk, hogy a Felperzselt föld is azon filmek nyomdokain halad, amelyekben a harmadik világ vériszamos konfliktusaira a nyugatra menekült főhősök szemszögéből csodálkozhatunk rá, többnyire megtörtént események alapján (Papírsárkányok, Persepolis). A forgatókönyv is autentikus forrásból merít: a Libanonból nyolcéves korában Franciaországba menekülő Wajdi Mouawad színdarabját dolgozza fel. A rendező átiratában azonban már egyáltalán nem fontos a konkrét hely és az idő, az ország neve el sem hangzik. A fiatal Marwan ősbűne – amint az az ikrek nyomozásával párhuzamosan adagolt flashbackekből kiderül –, hogy keresztény létére beleszeret egy muszlimba, majd miután szerelmét megölik, maga is belesodródik a gyilkos testvérharcba. Villeneuve sugallata szerint a szerepek nyugodtan felcserélhetőek, mindegy melyik frakcióhoz csatlakozunk, ugyannak az erőszakspirálnak vagyunk a részei.

A Felperzselt föld ennek megfelelően velejéig didaktikus film, de a rendező mentségére legyen mondva, hogy ezt rögtön a nyitójelenetben világossá teszi, ahol az egyik kulcsszereplő, a nézőre szegezve vádló tekintetét, áttöri a harmadik falat, majd a következő snittben már a személyi iratok közt keresgélő közjegyzőt láthatjuk, érzékeltetve, hogyan válik az egyéni sorsból kartoték-adat. Ahogy több kritikusa is megállapította, a Felperzselt föld valójában a görög drámákkal rokonítható, nem csak a történet felépítése réven, de azáltal is, ahogyan közönségét megszólítja. Ha a finálé mégis kimódoltnak tűnik, az leginkább annak köszönhető, hogy Villeneuve érvei az igazság megismerésének jótékony hatásairól nem elég meggyőzőek – a feloldozást valójában a nézők kapják meg a főszereplők helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10674