KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/május
MAGYAR MŰHELY
• Murai András: Üzen a múlt Kovács András történelmi filmjei
• Kővári Orsolya: Természetes képesség Andorai Péter
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 1. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 1. rész
VAD AFRIKA
• Barkóczi Janka: A mesebeli Afrika Vadászok, kincskeresők, telepesek
• Schreiber András: Afrikai vadásztaplók Ulrich Seidl: Szafari
• Baski Sándor: Fekete végzet Tabu
ANIMÁCIÓS STÚDIÓK
• Pernecker Dávid: Bábként felnőni Laika Stúdió
• Dobay Ádám: A mester és tanítványai A Ghibli-stúdió
• Varga Zoltán: A végtelenbe – és tovább! Ed Catmull – Amy Wallace: Kreativitás Rt.
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Variációk egy témára Hong Sang-soo
A KÉP MESTEREI
• Forgács Iván: Szerző vagy operatőr? Szergej Uruszevszkij
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: Fojtogatja a jelent Friss Hús
• Szalkai Réka: Amerikai tigrisek Rotterdam
• Báron György: Az alkony kápráztató fényei Zágráb
TELEVÍZÓ
• Teszár Dávid: Ez Spárta! Ultra
KÖNYV
• Zalán Márk: Kávé és pite nélkül Mark Frost: Twin Peaks titkos története
FILM / REGÉNY
• Kránicz Bence: A testtelen Krisztus apostola Masamune Shirow: Ghost in the Shell
• Andorka György: Kapunyitási pánik Rupert Sanders: Páncélba zárt szellem
KRITIKA
• Sepsi László: Változatok evolúcióra Az univerzum története; Élet
MOZI
• Schubert Gusztáv: A tökéletes gyilkos
• Teszár Dávid: Szívvel-lélekkel
• Vincze Teréz: Az utolsó család
• Varró Attila: Frantz
• Barkóczi Janka: Elveszve Párizsban
• Kovács Kata: Vén rókák
• Baski Sándor: Vademberek hajszája
• Kránicz Bence: Power Rangers
• Sándor Anna: A szépség és a szörnyeteg
• Benke Attila: Pingvinek vándorlása 2.
• Sepsi László: Bye Bye Man - A rettegés neve
• Huber Zoltán: Halálos iramban 8.
DVD
• Pápai Zsolt: A forradalom napján
• Szoboszlay Pál: Egy nemzet születése
• Hegyi Pál: Lulu a hídon
• Soós Tamás Dénes: A boncolás

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Egy másik évezred

Nyírő András

Ez is fesztivál: az ifjonc programozók nagy erőpróbája. Kóderek, grafikusok, zeneszerzők és menedzserek alkotta kis csapatok versenyeznek egymással.

 

Köd, szemerkél az eső, sötét van. A kocsiban valami dufta szól (dufta-dufta, így hívja a szaknyelv a techno zenét, árnyalattól függetlenül), nyilvánvaló, hogy eltévedtünk. Fognánk nyelvet, ha járna valaki ebben az átkozott éjszakában, de sehol egy lélek. Aztán valahogy mégis odakeveredünk: egy általános iskola a világ végén. Kikászálódunk az autóból, a kapuban egy százast kérnek a beugróért.

Aki csajozni akar, az nem idejár, mondja kísérőnk: és tényleg, amerre csak nézek, tizenéves fiúk, számítógépek és üres kólásüvegek. Oroszlánszag, elmosódó zsivaj, félhomály, legalább ötszázan lehetnek itt. A folyosókon, termekben asztalok, az asztalokon kibelezett, lecsupaszított számítógépek, mindenütt madzagok, drótok. A gyerekek csoportokba verődve merednek a képernyőre, itt-ott szexképeket nézegetnek, másutt doomoznak, de a többség programozni jött. A tornateremben zajlik a compó, a nagy verseny. Ez a scene, a kóderek, az ifjonc programozók nagy erőpróbája, találkozóhelye, fesztiválja. A kivetítőn videoklipek futnak, azaz mégsem klipek, mert számítógépen állítottak elő minden látványt, minden hangot, sehol egy videomagnó, csak számítógép, számítógép, számítógép. Kemény, hideg, fémes, sohasemvolt tárgyak forognak, pörögnek, úsznak a térben. Krómacél sötétkék háttérben, éles tükröződés, csillogó csíkok tekeregnek. Pörgős zene, itt is a dufta, feliratok villannak be, fénygolyók repülnek. Mintha csak a Nők városának híres jelenetét látnánk, megyünk előre a csatornában, uhh, hol is vagyunk? Aztán minimal art: egyesekből és nullákból építkezve mesél el egy szerelmi történetet, majd egy rajzfilmszerűség jön. A közönség tapsol a sötét teremben: egy nagy képet rángatnak jobbra-balra a vásznon, ez komoly programozási tudást igényel.

Itt minden a programozásról szól. A műveket kis csapatok állítják elő. A tagok: a kóder, ő írja a programot, a grafikus, a zeneszerző és a menedzser. Az utóbbi feladata a szervezés. A csapatok között éppúgy vannak nagy sztárok, mint az ötvenes-hatvanas években a kis beatzenekarok között, nevüket csak kellő áhítattal és tisztelettel lehet kiejteni. A compók, versenyek anyagát kiteszik az Internetre, CD-ROM-on terjesztik. Persze ember legyen a talpán, aki egy ilyen programot elindít: de már ez a küzdelem is a játék része.

Mert játékról van itt szó, versenyről, bizonyításról. Az egyik legérdekesebb kategória a 4 kilobájtos programok mezőnye. Ez olyan, mintha egysoros versekre írnánk ki irodalmi pályázatot. Itt nem elég a fantázia, a sok ötlet, ehhez fölényes technikai tudásra van szükség. És a gyerekek mindent tudnak, amit a számítógépről tudni lehet. Tisztában vannak ezzel a profik is: egymás hegyén-hátán állnak a szponzorok, világcégek vannak meghatódva, ha támogathatják a rendezvényt. A szervezők nem kérnek sokat, néhány hangkártyát, CD-ROM-olvasót, hogy tudják mivel díjazni a legjobb műveket.

Ez a közösség abban a lélektani állapotban van, amikor mindent magának csinál: maguk bérlik ki az iskolát egy hétvégére, maguk írják a programokat, a saját mércéjük szerint alakítják ki a vizuális világukat. Persze jól látszanak a források: a rajzfilmek, a horror- és sci-fi filmek látványelemei visszaköszönnek, de mégis itt az jelenik meg a vásznon, ami csak egy 16 éves fiú lelkében megtalálható. Talán valamikor majd kilépnek a nagy nyilvánosság elé, demóikat videón is közreadják, talán majd kommercializálódik a mozgalom, és húsz év múlva majd kiöregedett vén kóderként futnak egy második kört, a közönség meg majd nosztalgiázik, ki tudja, talán nem így alakul: az már egy másik évezred baja lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3606