Női szerepekPénzes cápaNők a keverőpult mögöttTüske Zsuzsanna
Jodie Foster média-, bank- és genderkritikája.
A Pénzes cápa (mozgó)képében első
ránézésre egy újabb, nagyszámú moziközönségre vadászó ragadózó bukkan fel az
elmúlt évek hollywoodi tőzsdefilm hullámai között – egy fehérgalléros
fenegyerek vurstlihangulatú bukástörténetének (A Wall Street farkasa) és a gazdasági összeomlást kiszaszeroló
pénzügyi zsenik négyesfogatának (A nagy
dobás) kasszasikeres leköszönése után a legújabb darabban már szinte csak
színezékként jelenik meg a Wall Street és a pénzpiaci fiaskó motívuma. Jodie
Foster negyedik rendezése főként a 70-es évekből származó társadalomkritikai klasszikusok
utódjának tekinthető: a tévé, mint manipulatív nagyhatalom, a mindenek felett
álló nézettség jelenségének tematikája és a kamerák előtt fellázadó, a képernyő
hősévé avatott figura a Hálózattal, a
túszdráma műfaja és a semmibe vett, igazáért harcba szálló kisember karaktere a
Kánikulai délutánnal hozza
rokonságba.
A szinte végig egy térben és valós időben játszódó kamarasztori
középpontjában Lee Gates, a nagyhangú, stúdióbájgúnár áll, aki tévés
zenebohócként és pénzügyi főpapként, hétről hétre hirdeti az igét híveinek, a
tőzsdei tippekre éhes tévénézőknek. Egy nap arcára fagy a millió dolláros
mosoly, amikor egy elkeseredett és (részben Lee bennfentes információi nyomán) csődbe
ment fiatalember ront a stúdióba és túszul ejti a műsor készítőit. Lee vállára
nem csak a robbanóanyaggal megrakott mellény, de egy súlyos feladat is
nehezedik: a nap végére 24 és fél ponttal fel kell tornásznia a fiú
részvényének árát, különben élő adásban kivégzi őt. Ezzel kezdetét veszi a
műsor történetének legemlékezetesebb adása, amelyet Lee adásrendezője, a Julia
Roberts által alakított Patty vezényel le, igazi hidegvérű profiként.
Foster közönségfilmje éppen úgy bánik a műfajokkal és a hangnemekkel, mint
a fordulatokkal: folyamatosan és bravúrosan kapcsolgat közöttük. A lobogó
drámát bölcsen adagolt, váratlan humorfröccsentésekkel, maró szatírával oltja
el, miközben végig fenntartja a klasszikus határidődramaturgiából adódó
thrillerfeszültséget. A Pénzes cápában
a karakterek is finoman formálódnak - női figuráin, főleg Patty-én keresztül,
erős önreflektív vonásokat is kap és egyúttal egy régóta aktuális hollywoodi
jelenségre, a film fölött uralkodni vágyó, magát önállósító sztár és a
papírforma szerint az ő instruálásására kijelölt rendező konfliktusára. Mindezt
Foster filmje még azzal fejeli meg, hogy a férfi figurákat hatástalannak vagy
cselekvésképtelennek mutatja be, miközben az irányítást a női karakterek kezébe
adja, akik egytől egyig pozitív színben tűnnek fel a legutolsó adatelemző
hölgyig. Patty esetében már szó sincs lelketlen, humanoid femme fatale-ról,
mint amilyen a Hálózat Dianája volt,
aki a csökkenő nézettséget produkáló, addig sztárként kezelt bábját képes a
kamerák előtt egy egész világ szeme láttára kivégeztetni. Patty rendezői
működése nyomán, a Lee szájába adott szavakon keresztül, a moralitással addig
távoli viszonyt ápoló, egóbajnok emberi formát kezd felvenni, mindeközben egy
női figura is átalakul: a programozási hibára hivatkozó, a károsultak vagyonát
elfüstölő cég szemrevaló kirakat PR-osa „jó kislány”-ból öntudatos felnőtt nővé
válik, aktív nyomozómunkába kezd és leleplező akciót indít hipermacsó főnöke
ellen.
Az egymást váltogató fordulatok, a nézői figyelmet edzésben tartó, ügyes
csavarok és műfaji tónusok mentén, a kisembereket gátlástalanul bedaráló
rendszerén túl a 21. század kommunikációjának kritikája is kirajzolódik: a
mindennapi élet köré fonódó világháló, a youtube, a mindent elárasztó mémek és
a végtelen hírfolyamban pillanatok alatt feledésbe merülő emberi tragédiák,
szenzációk súlytalanná válásának jelensége is főszerepbe kerül. Mindezek
mellett, a Pénzes cápában végül mégis
minden szinten a show levezénylése, a filmkészítés folyamatára reflektáló
alaphelyzet tematikája veszi át a végső uralmat a vásznon. Foster és ősprofi
színészei együttműködése nyomán a kamera előtt és mögött zajló forgatás során
is életbe lép az áhított, harmonikus és kiegyensúlyozott sztár-rendező viszony,
amely ráadásként csak egy a finom elemek közül, amik a a színész/rendezőnő
művét okosan felépített, sokarcú alkotássá teszik.
PÉNZES CÁPA (Money Monster) – amerikai, 2016. Rendezte: Jodie
Foster. Írta: Alan DiFiore, Jim Kouf és Jamie Linden. Kép: Matthew Libatique.
Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Julia Roberts (Patty), George Clooney (Lee),
Jack O’Connell (Kyle), Caitriona Balfe (Diane), Dominic West (Camby). Gyártó:
TriStar Pictures / Smokehouse. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 98 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 7 |
 |
|
