KritikaKopaszkutya KettőA szívem visszahúzPápai Zsolt
A Kopaszkutya az érdes Kőbánya-blues protest-mozija volt a hivatalos ízléssel szemben. A 30 évvel későbbi doku ezt a lázadást idézi meg. Harminc évvel ezelőtt készült egy fontos és minden ízében izgalmas film egy nemlétező zenekarról, pontosabban a bemutatotthoz képest másképp, más formában létező zenekarról. A Kopaszkutya egyfelől önértékén kiváló darab, izgalmas figurákkal, üdítően furkó humorú dialógusokkal és ütős káeurópai proletárblues-zal, másfelől a hatásértéke is nagy, hiszen az egyik első olyan fősodorbeli játékfilm volt a korszakban, amely kreatívan élt a non-professional szcéna eredményeivel. Szomjas György, szembehelyezkedve a korban uralkodó akadémizmus kiszámítottan szépelgő, ennélfogva érdektelen esztétikájával, „a rendetlenség szépségét” favorizálta: kócossá alakította a filmképet, zilálttá a dramaturgiát, és mindezt úgy, hogy a végeredmény lehengerlő volt. A Kopaszkutyát lehet szeretni vagy utálni, de az bizonyos, hogy nem egyszerűen egy érdekes, hanem kifejezetten fontos, sőt trendteremtő mozi született Szomjas műhelyében.
A Kopaszkutya egyfelől a rendező pályáján hozott fordulatot (megelőlegezte a Könnyű testi sértést, a Falfúrót és a Roncsfilmet), másfelől a benne feltűnő zenészek karrierjében is. A filmbeli zenekar ugyan a valóságban nem létezett, de alapvonalaiban mégis csak a Hobo Blues Bandre épült, és a film sikerének hatására az addig a periférián vegetáló csapat országosan ismert lett. Összegezve: a Kopaszkutya lényegében minden rajta dolgozó alkotó és benne feltűnő szereplő pályáján fontos film volt, érthető hát, hogy megszületésének harmincadik évfordulóját egy bónusz tétellel ünnepelték meg.
A Kopaszkutya Kettő fura darab: ugyan nem folytatás, de sokkal inkább függeléke az első filmnek, mint amennyire ez folytatások esetében lenni szokott. Nem játék-, hanem dokumentumfilm, melyben a HBB három egykori tagja, Földes „Hobo” László, Deák „Bill” Gyula és Póka Egon beszél egyebek közt az első rész keletkezéséről és a szocialista kultúrpolitika gáncsoskodásáról, a filmbeli zenekar imágójának problematikusságáról és Hobo ezen imágóval vívott harcáról, valamint a „Kőbánya-blues”-ról, azaz a nyolcvanas évek proletár–külvárosi szubkultúrájáról, és annak meglepő kortárs kihatásairól. Egyes felvetett kérdések – kivált az utóbbi – nem csak az első rész vagy a HBB rajongói számára lehetnek fontosak, hanem a kultúrtörténészek, szociológusok számára is.
A Kopaszkutya Kettő mindazonáltal korántsem hibátlan film. Egyrészt számos kevéssé érdekes, a zenészek részéről korábban már könyvben vagy interjúban kitárgyalt kérdés kerül terítékre, másrészt fésületlen az anyag, és ötletszerűen kialakított a szerkezet, ráadásul a film textúrája is eklektikus: „beszélő fejes”-interjúrészletek keverednek az 1981-es opuszból származó jelenetekkel, továbbá számos részlet látható–hallható a HBB idén februárban a Sportarénában megtartott – néhány hónapja DVD-n is megjelent – búcsúkoncertjéből. A Kopaszkutya Kettő legsérülékenyebb pontja a koncepció, nem világos ugyanis, hogy a film a Kopaszkutya geneziséről és utóéletéről vagy inkább a HBB-ről szól. A két témának természetesen van metszéspontja, de éppen ezt a pontot találják nehezen a film alkotói; plasztikusan jelzi ezt az eredeti filmben főszerepet alakító Schuster Lóránt kihagyása az új produkcióból. Ha a HBB-ről szól(na) a Kopaszkutya Kettő, akkor Schuster mellőzése tökéletesen érthető (volna), mivel viszont a Kopaszkutya első részéről (is) szól az új film, a döntés nem tűnik logikusnak.
A Kopaszkutya Kettő típusú dokufilm nem nagyon szokott eljutni a mozikba, nem is igazán mozí-kompatibilis, úgy érezhetjük, talán inkább valamelyik közszolgálati tévécsatorna esti műsorsávjában lenne helye, vagy esetleg az első rész DVD-kiadásának extrájaként kellett volna teríteni. Néhány érv azonban mégis a moziforgalmazás mellett szól. Az egyik az, hogy az első rész ma is népes rajongótáborral bír, a másik pedig, hogy ennek a filmnek az elkészítése – illetve minden magyar filmnek az elkészítése – napjainkban önmagában megsüvegelendő teljesítmény. Rendkívüli helyzet van, nem készülnek magyar filmek, ha valaki nem állami pénzből forgat, és még a moziba is el tudja juttatni a művét, akkor komoly kulturális tettet hajt végre.
KOPASZKUTYA KETTŐ – magyar, 2011. Rendezte és írta: Szomjas György. Kép: Dénes Zoltán és Mráz István. Zene: Hobo Blues Band. Hangmérnök: Kovács György. Producer: Huszár Viktor Dénes. Szereplők: Földes László, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János. Gyártó: HVD Produkció. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 80 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1041 átlag: 5.53 |
 |
|
