KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az áruló

Varró Attila

Le Doulos – francia, 1962. Rendezte: Jean-Pierre Melville. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Serge Reggiani. Forgalmazó: B-Roll. 104 perc.

 

Noha a bűnügyi filmek legendás francia auteur-je, Jean-Pierre Melville elsősorban késői Delon-trilógiájának (Szamuráj; A vörös kör; Egy zsaru) köszönheti népszerűségét, a hatvanas évek elején a műfaj másik emblematikus színészalakjának is szentelt egy (kevésbé ismert) mesterhármast – igaz, eltérő műfajokban és többnyire irodalmi alapanyagok felhasználásával. Míg a Leon Morin bressoni példabeszéd egy világháborús melodrámába zárva, a L’ainé des Ferchaux Simenon-átirata pedig egyfajta rendhagyó „menekülő szerelmesek” road movie férfibarátságra áthangszerelve, a kettő közt készült Az áruló (korábban A spicli címen vetítették) már a hamisítatlan melville-i gengszterdrámák sűrű, sötét szövetébe bújtatja a címszereplőt (és egyben leplezett főhőst) alakító Jean-Paul Belmondót.

A későbbi Melville-epigonok által is nagyra becsült Pierre Lesou regényéből filmre írt serie noir a hagyományos gengszterlojalitás témáját járja körül fordulatokban, vörös heringekben és flashbackekben bővelkedő meséjében, amelynek két szálán egy frissen szabadult betörő kudarcba fulladt akcióját, illetve rendőrségi besúgóként tevékenykedő cimborája fondorlatos játszmáját követhetjük nyomon, egyazon hűvös távolságból. Melville nem csupán a tárgyi környezet és a stilizált nyelvezet tekintetében teremti meg a kortárs francia valóság és az évtizedekkel korábbi amerikai bűnfilm-világ páratlan ötvözetét (puhakalapos párizsi hősei országúti cirkálókkal vagy New York-i metrókapukon át keresik fel a legközelebbi Cotton Clubot): maga a történet is egyfajta egzisztencialista kisszótárral fordított gengszter-noirt idéz. Az áruló szerzője jelzésszerűre csupaszítja a hagyományos alvilági helyszíneket (hosszú beállításaiban monoton intenzitással bejárva tereit, lásd az egyik rendőrségi kihallgatás tízperces körsvenk-kompozícióját), lelketlen kirakatbabákká üresíti a szívtelen femme fatale-okat és a noir forró fatalizmusát a totális kiszolgáltatottság és magány nullpontjáig hűti. Melville jellegzetes világa Az árulóban ragyog fel először teljes, sötét pompájában – sőt az életműben egyedül az eseményeit uraló hazugság és árulás átlépi a történet kereteit, hogy a tragikus végkifejletben magát a nézőt is kijátssza, és kifacsart szívvel a szemétre dobja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9810