KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Billy Wilder

Főúr, kérek egy táncost!

Molnár Gál Péter

Wildert talán az tartósította a változékony évszázadban, hogy változatlanul kitartott az ízlése mellett. 96 éven át.

 

I was a gigolo! – vallotta meg parkett-táncosi múltját a 96 évesen meghalt Billy Wilder. Az aggkorában is huncut szellemnek megmaradt rendező igazat mondott. 1926. október 15-én egy előkelő berlini hotel – feltehetően az Adlon – leszerződteti a húszéves osztrák fiút az ötórai teákhoz eintänzernek, taxitáncosnak, aki megrendelhető a teához, kötelessége a kísérő nélküli hölgyvendégek szórakoztatása. Parkett-táncosi múltját egy szemfüles riporter leleplezte. Az újságírót Billy Wildernek hívták. Főúr, kérek egy táncost! címmel négy folytatásban megírta tapasztalatait (B. Z. am Mittag, 1927. január 19, 20, 21 és 24.).

Billy (eredetileg Samuel) Wilder 1906. június 22-én született. A legenda úgy tartja: Bécsben. Valójában az osztrák-magyar monarchia Galícia tartományában, Suchában. Apjának pályaudvari étteremhálózata volt. Édesanyja családja szállodások leszármazottja. Leányként New Yorkban élt. Ennek köszönhette Wilder és fivére a Billy meg a Willy becenevet. 1914-ben Bécsbe költözik a család. A reálgimnázium után Wilder beiratkozik a bécsi egyetemre (1924). Ahol jogot tanul. Három hónapig. Újságírónak áll: a Die Stunde és a Die Bühne közli sport- és bűnügyi riportjait, interjúit. (Berlini riportjai, tárcái, kritikái a húszas évekből zsebkönyvkiadásban: Der Prinz von Wales geht auf Urlaub. Berlin, 2000). Húsz évesen összeismerkedik az amerikai jazzkarmester Paul Whitemannal, elkíséri Berlinbe. Különböző újságoknak dolgozik (Berliner Börsen-Courier, B. Z. am Mittag, Tempo, Der Querschnitt). Négerkedik némafilmek forgatókönyveiben.

Virgoncan tiszteletlen maradt túl a kilencvenen is. Schlöndorff többrészes interjúfilmet forgatott hajdani honfitársával, aki bár 33 évvel korábban született nála, fiatalabbnak hatott szellemével. (Igaz: némileg elfeledett németül, de még mindig nem volt elég jó angol.) Talán az tartósította a változékony évszázadban, hogy változatlanul kitartott ízlésénél. Nem maradt változatlan. Elvhű sem. Az érdeklődéséhez maradt hűséges. Amikor Walter Rüttmann valóságos mozgóképi forradalomként létrehozza filmfelhőkarcolóját (Berlin, egy nagyváros szimfóniája, 1927) felmutatva az Új Tárgyilagosság zászlaja alatt a köznapok ünnepiségét, feleletül Wilder (Robert Siodmak, Fred Zinnemann, Edgar Ulmer társaságában) megfogalmazza a Vasárnapi embereket (1928), fölmutatják a munkaszüneti napban a mindennapit.

Együtt marad a Menschen am Sonntag csapata. Ernst Neubach színdarabját szabadon feldolgozza Wilder szövetkezésben Ludwig Hirschfelddel és Kurt Siodmakkal. A rendező Robert Siodmak, főszereplő Heinz Rühmann. Címe: A férfi, aki keresi gyilkosát (1931). Költött királyság kulisszatitkait leleplező mese az Őfelsége parancsára ugyanabban az évben. Az UFA keresett forgatókönyvírója (Bíró Lajos, B. E. Lüthge és Nóti Károly) Billy Wilder ötletéből készített könyvet Székely István rendezőnek Félrelépés (1931) címmel. A boldog házaspár átszeret egy éjszakai lokál spanyol táncospárjába. A feleség Carlóba, a férj Lupitába. A cselekményt Wilder felhasználta Amerikában a Gloria Swansonnak átdolgozott Jerome Kern zenés darabjából hollywoodi filmdarabbá tett Music in the Air forgatókönyvénél (1934). A húszas éveiben járó forgatókönyvíró keserű bohózat bonyodalmakat termel. Ingatag erkölcsi alapelveket. Haszonleső, kéjsóvár, pénzéhes embereket. Ikerpár tükörszerepével operáló összetévesztéses bohózat soron következő ujjgyakorlata, A hamis férj (1931). Erich Kästnernek nem volt kedve forgatókönyvet készíteni Emil és a detektívek regényéből, mivel előző évben már átdolgozta színpadra. Így esett a választás az ifjú forgatókönyvíró Wilderre. Sikere kezdősebességet adott pályáján.

A győztes (1932) című félreértés-komédiában felhasználja bértáncosi múltját. Lehár zenéjével Eggerth Márta főszereplésével forgatták le Wilder forgatókönyvét: Volt egyszer egy valcer (1932). Az Egy szőke álom (1932) hasonlóan az eddigiekhez az „álmodik a nyomor” vígjátéksorozatát folytatja, ahol egy kis újságáruslány elálmodja magát Hollywoodba. A színészíró Dario Niccodemi Tökmag című színdarabjából a pesti születésű Felix Salten és Max Kolpe társzerzésében ír nyolckezes forgatókönyvet. Ismét Eggerth Márta énekes-főszereplésével készül el Ábrahám Pál zenéjével Az ég kékje. Az Őnagysága nem akar gyermeket (1933) Clément Vautel hason című regényéből fordult az UFA számára. Forgatókönyvíró társa Balázs Béla volt. Az Amiről az asszonyok álmodnak bemutatóját 1933. április 20-án tartották. Nora Gregor játszott a női főszerepet, (Molnár megfilmesített Olympia hercegnője), aki majd Chilében lesz öngyilkos.

A komikus Peter Lorre. Hamarosan Kaliforniában színész. A mozipremier idején a forgatókönyvíró már nincsen Berlinben. Sem Németországban. Danielle Darrieux-nek ír szerepet Párizsban. A filmet a nácik feketelistára teszik. Billy Wilder megrendezi első filmjét (Rosszcsont, 1934) francia lobogó és Alexander Esway neve alatt. (Eredeti neve Ezry Sándor. A Korda-film révén angol rendezőként elhíresült. A háborúban angol tiszt. Párizsban repülőszerencsétlenség áldozata lett 1947-ben.) Legelső önálló munkája a harmincas évek komédiastílusában készült. Nincs semmi különös sem a forgatókönyvben, sem a rendezésben. Csak Darrieux-t dicséri a francia filmtörténet. Mexikón keresztül besunnyog az USA-ba. Anyja és többi családtagja odahaza maradt. Koncentrációs táborban pusztultak el. Pénztelenül, angol nyelvtudás híján megérkezik Hollywoodba. Ismer néhány menekültet. Így a magyar Peter Lorre-t. Forgatókönyvíróként keresi zsömléjét. Összebújnak Kaliforniában mindazok, akik Reinhardt bécsi vagy berlini színházából ismerik egymást. Ernst Lubitschnak ír forgatókönyveket: Kékszakáll nyolcadik felesége (1938), a Lengyel Menyhért filmnovellájából készült Greta Garbo-Ninocska (1939). Szerencséje összesodorja Charles Brackett forgatókönyvíróval. 1938-1950 között többnyire négykezeseket írnak. Munkamegosztásuk: Brackett a producer (a Paramountnak), Wilder rendez. 1951-ben szétválnak. Brackett a Foxhoz megy. Wilder összetársul J. A. L. Diamonddal. Diamond kivételesen nem magyar volt. Hanem román. A moldvai Unghanyban született. Eredetileg: Itek Dommnici néven. Mit jelent amerikaisított családneve előtt a J. A. L., azt senki nem tudja, de jól van kitalálva.

Még a régi Városi Színházban – a MOPEX hirdetési jelszava szerint „az amerikai filmek fellegvárában” – izgultam végig az Öt lépés Kairó felé című filmjét Franchot Tone és Anne Baxter főszereplésével, abban az afrikai kis hotelben, ahová megérkezik a német hadakat vezénylő Rommel tábornok a bécsi Erich von Stroheim dermesztő alakításában. Az Öt lépés Kairó feléhez Wilder ismét az osztrák-magyar monarchia kultúrájához tért vissza, lévén a film alapanyagát Bíró Lajos írta, a mese nem más, mint nagyváradi élményeket földolgozó színdarabjának, a Hotel Imperialnak megfilmesítése.

Első – Oscar-díjas – nagy sikere a Férfiszenvedély (1945). Nem a huncut Lubitsch-utód jól szerkesztett vígjátékainak egyike. Az alkoholizmus mindaddig csak komikus földolgozást kapott, Wilder vette először komolyan a betegséget. Don Birman iszákos író lepusztulásának aprólékos rajza Ray Milland megkapó színészi alakításával.

Wilder életművében látszólag nincs a komoran tragikus Férfiszenvedélynek párja. Az Alkony sugárút komor kaliforniai környezete, a kivénhedt némafilmcsillagokat körülölelő árnyékok rokonságot mutatnak azonban a Férfiszenvedéllyel. Gloria Swanson olyan mohón kapaszkodik elfakult hajdani sikereibe, mint Ray Milland a szeszes üvegbe. Huszonhét évvel a Sunset Boulvard után Korfu szigetén megpróbálta elrepetálni a sikert: a Fedora (1977) hősnője egykori mozicsillag, rettegve az öregedéstől és elfelejtéstől a halálba menekül.

Wilder érdeklődésének központjában tragikus, tragikomikus, melodramatikus, bűnügyi vagy bohózati hangszerelésben az a kérdés áll: megőrizheti az ember saját arcát, vagy szükségszerűen elveszíti. A Legénylakás (1960) alávetett tisztviselői kivetkőznek énjükből a szolgálati előmenetel érdekében, a Van aki forrón szereti (1959) két állástalan muzsikusa gengszterektől menekül, s álláshoz akar jutni: nekibuzdulásukban nemükről is lemondanak. Szükségszerűnek látszik, hogy Wilder rátalált Molnár Ferenc én-föladó egyfelvonásosának cselekményére (Egy, kettő, három, 1961). Egy Coca-Cola-csúcsember leánya beleszeret egy kelet-berlini sofőrbe. A nyugat-berlini Coca-Cola menedzser aggódik a megérkezendő szülők szemrehányásai miatt: egyetlen óra alatt a kommunista fiúból makulátlan kapitalistát farag a berlini fal fölállítása idején. Az Irma, te édes (1963) párizsi prostituáltjának szerelmét álruhában, énjét levetkezve nyeri el a félénk Oscar.

Wilderre erősen rávall a Csókolj meg, tökfej! – rémületes magyar – címmel vetített Kiss Me Stupid (1964). A gyilkos humorú bohózat hőse egy nevadai kisváros orgonistája (rendszeres véradó) sikertelen amatőr slágerszerző. Betéved egy híres énekes csillag (Dean Martin), öregedőben lévő bájgúnár. A féltékeny orgonista felajánlja neki feleségét, helyette azonban a városka prostituáltjával helyettesíti. Nem bohózati patentek hajtják a cselekményt. A jellemekből következik, hogy ki-ki feledve erkölcsöt, ízlést, neveltetést: nekikeseredetten igyekszik megfelelni kínos helyzetnek is.

Az elbűvölően mesélő Billy Wilder nem fáradt bele kajánul elragadtatottan gyönyörködni abban, hogy embertársaiban mennyi a kapzsiság, haszonlesés, kéjsóvárság, törtetés.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 42-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2577