KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végzet

Kovács András Bálint

A Végzet fiatal sötét hajú nő képében kerül a középkorú angol konzervatív miniszter útjába. Szóban forgó Végzet történetesen saját fiának barátnője, később jegyese, aki csak azért választotta magának a fiút, hogy könnyebben férkőzhessen az apa közelébe, s azért megy hozzá, hogy mindig az apával lehessen. Könnyed, perverz alapgondolat egy erotikus filmhez. Malle filmje azonban nem annyira erotikus, mint amennyire üres. Dialógusai végtelenül laposak, jelenetei érdektelenek. És bár elhangzik a figyelmeztető mondat: „Vigyázni kell a beteg lelkű emberekkel, mert tudják, hogyan kell túlélni”, a szexi (bár kissé vastag lábú) Juliette Binoche alakította démon beteg lelkülete fehérmájúságán kívül semmiben nem mutatkozik meg (és kérdem én: betegség-e ez egyáltalán?). A titok valami családi történetben van, de az ilyesfajta történetek nagy melléfogása az, hogy írói úgy gondolják, egy karakter ábrázolásához és motiválásához elég, ha odakanyarítanak valami elmúlt eseményt, amiből már világosan következik, az illető mit miért csinál. Egy karakter tetteit azonban a jelenben kell hihetően motiválni, ehhez nem elég holmi „múltbeli lelki megrázkódtatás”. Ebből a nőből süt a titok, de az a titok, ami itt rejtőzik, ott van minden nő lába között, és ha a női démonia titkáról valakinek csak ennyi mondanivalója van, annak bátrabbnak kell lennie a szexjelenetekben, hogy filmjét valamiért érdemes legyen megnézni. Malle valamit mégis ügyesen csinál: mindent, amit a filmben szerepeltet, vonzóvá tud tenni: a lányt, a minisztert, a fiát, még a miniszter nem fiatal feleségét is, egész életmódjukat, a nem hivalkodó szolid gazdagságot, arisztokrata nagypapával. Jó lenne ilyen szép környezetben élni, ilyen rokonszenves emberekkel körülvéve lenni, ilyen fekete démonokkal őrjöngve kefélni, és ha ettől ez a szép élet összeomlik, akkor pedig elmenni remetének egy dél-olasz (vagy dél-francia) kis hegyi faluba, szerzetesi magányban, egyszerűen élni és ábrándozni az elérhetetlenről. Szóval szép és kellemes az élet mindenhogyan. Na, ez a giccs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=688