KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/május
KRÓNIKA
• Agora : Az Agora pályázat eredménye
• N. N.: Helyesbítés
• Györffy Miklós: Helyesbítés
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Visszfény Berlini jegyzetek
ANIMÁCIÓ
• Márton László: A kisgólem szétmállik ©vankmajer Faustja
• Turcsányi Sándor: Faust háza ©vankmajer Prágája
RETROSPEKTÍV
• Ardai Zoltán: Szerződés a ripaccsal Faust, 1926

• Simándi Júlia: Újra: vajúdás vagy haláltusa BBS
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Az álarcos álomtrombita Hódolat Fantômasnak
• Kömlődi Ferenc: Az őrült szerelem költője Frank Borzage
HORROR
• Janisch Attila: Ki nyitotta ki az ajtót? The Shining (Ragyogás)

• Várkonyi Tibor: Elszabadult pokol Algéria filmje
TELEVÍZÓ
• Földényi F. László: A csábítás hétköznapjai Műholdas sikerek

• Macskássy Kati: A naturfilm véget ér John Halas (1912–1995)
• Turcsányi Sándor: Mit tehet a költő Ivan Csonkin és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Álarc, halálarc Esti Kornél csodálatos utazása
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Álmaim asszonya
• Hegyi Gyula: A remény rabjai
• Ambrus Judit: Szenvedélyek viharában
• Barotányi Zoltán: Csillagkapu
• Nánay Bence: I. Q. – A szerelem relatív
• Tamás Amaryllis: Blue Sky – Kék ég
• Sneé Péter: Báránybőrben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedélyek viharában

Ambrus Judit

„Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen kedvelik.” Ezt a mélyről feltörő erkölcsi tanulságot az egyik főhős fogalmazza meg, jelesül a legnagyobb fiú. Ugyanis van három fiú. Testvérek. A legidősebb a világ korpájába, nevezetesen a politikába keveredik, de nem kell nagyon megijedni, végül mégsem eszik meg. A középső háborúba indul, és szörnyet hal. Legyen neki könnyű a föld. A legkisebb viszont találkozik egy medvével (háromszor! ez fontos!), fél kezével leteríti (ez kis túlzás, de a film túlságaihoz képest medvecukor), aztán másodszor is találkoznak, akkor beléköltözik a medve, azt pedig, hogy a harmadik randinál mi történik, ki-ki maga találja ki.

Az első világháború – a filmet nézve – szinte olyan, hogy az ember már-már sajnálja, hogy nem vehetett részt benne. Puffognak a petárdák, van nagy kavargás, pompás tűzijáték. Aztán van még egy indián, ő Gyors Kéz (esetleg Fürge Ujj), van sok szenvedés, misszilis levél, könny, bátorság, újfent könny, egy csodás vitorlás, gyönyörű színészek, egy csipet bujálkodás, sok ló és valami nyestféle.

Mindez több mint két órán keresztül. Jellegére nézve úgy tíz papírzsebkendős film, kevesebbel semmiképp ne induljunk útra. Nevetni viszont csak a hamisságain lehet.

Értékelnivaló meg egyes egyedül az antirasszista beállítottsága. Ami szép dolog, de azért két órából ennyi öröm nem túl sok. A film a legszélesebb tömegigényt kielégíteni vágyó giccsparádé. Ami szintén nem túl sok. Pedig a rendező emlékezhetett volna hőse szavaira: „Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=869