KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gianni és a nők

Vajda Judit

Gianni e le donne – olasz, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Írta: Gianni de Gregorio és Valerio Attanasio. Kép: Gogo Bianchi. Zene: Ratchev és Carratello. Szereplők: Gianni di Gregorio (Gianni), Valeria de Franciscis (Anya), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Elisabeta Piccolomini. Gyártó: Isaria Productions / BiBi Film / RAI Cinema. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 90 perc.

A rendezői pályát a 2008-as Vénasszonyok nyarával közel hatvanévesen megkezdő olasz Gianni Di Gregorio (mellesleg a Gomorra című maffiatabló társ-forgatókönyvírója) mintha már eddigi két direktori munkájával egy határozott szerzői életművet építgetne. A kényszerből „háztáji” idősek otthonát (pontosabban kizárólag idős nénik otthonát) nyitó öreglegény története után az alkotó ismét a nők bűvkörében mozog – csak a nem éppen nézőcsalogató kilencvenen felüli mammák után ezúttal mindenféle korosztály előkerül.

A Gianni és a nők főhősét ugyanis (akit az előző filmhez hasonlóan a rendező maga játszik) körülveszik a lányok-asszonyok: lányán és feleségén kívül ott van még 95 éves, meglehetősen kezelhetetlen anyukája, az őt ápoló bájos bejárónő, a szomszédban lakó csábító kutyatulajdonos és a mindenféle rendű és rangú barátnék. Gianni élete pedig nem szól másról, mint hogy őket kiszolgálja és körülugrálja. Hogy ez lehetne fordítva is, arra egy barátja megjegyzése ébreszti rá a férfit, aki ettől kezdve mindent elkövet, hogy a helyzet megváltozzon, ám ez csak nem akar összejönni.

A kissé széttartó és helyenként enyhén irritáló Vénasszonyok nyara után a Gianni és a nők sokkal inkább közönségbarát darab, mely miközben az alkotói oeuvre-t építi, azért elsősorban megmarad könnyed komédiának olyan klasszikus vígjátéki szituációkkal, mint a potya pásztorórában – mindhiába – reménykedő öregurak, a sokat ígérő randevúra malomkeréknyi virágcsokorral érkező, ám végül hoppon maradó hős, vagy az elcserélt italtól véletlenül az eszméletvesztésig bóduló férfi esete. Gianni Di Gregorio alkotása (melyben sokatmondó, hogy a karakterek és az őket megformáló színészek keresztneve minden esetben megegyezik) emellett könnyedén és szellemesen beszél öregségről, öregedésről és vágyakról, ráadásul olyan imádnivaló a befejezése, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10677