KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel

Simor Eszter

The Second Best Ex Marigold Hotel – brit, 2015. Rendezte: John Madden. Írta: Ol Parker. Kép: Ben Smithard. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Dev Patel (Sonny), Tina Desai (Sunaina), Richard Gere (Guy), Judi Dench (Evelyn), Bill Nighy (Douglas), Maggie Smith (Lavinia). Gyártó: Blueprint Pictures / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 120 perc.

Az első film sikere után érthető az a szentimentalizmus és nosztalgia, ami arra késztethette John Maddent, hogy megrendezze a Keleti Nyugalom – A Marigold Hotel második részét. Az önironikusan csak „második legjobbnak” keresztelt folytatás (az eredeti cím: A Második Legjobb Marigold Hotel) leplezetlen célja, hogy az idősebb korosztályt ismét becsalogassa a moziba: hatvan év alatt a film megtekintése idősebb kísérővel ajánlott.

Az előző filmet is jegyző Ol Parker forgatókönyvírónak nem lehetett könnyű dolga, amikor a népes, már ismert szereplőgárdához kellett kitalálnia új történetet. Érezhetően küszködött is a feladattal, hogy minden egyes karakternek elegendő figyelmet szenteljen és saját cselekményszálat juttasson.

Öreg barátainkat Indiában nem a magas vérnyomás vagy az alacsony nyugdíj problémája, hanem az önmegvalósítás és az elköteleződés kérdése foglalkoztatja. Muriel (Maggie Smith), immár nem vendég, hanem előlépett Sonny oldalán a Marigold társmenedzserévé. Erőiket egyesítve próbálnak meggyőzni egy amerikai befektetőt arról, hogy építsen egy második szállodát. Sonny a közelgő – komoly bonyodalmakkal járó – esküvője (remek bollywoodi táncjelenet!) miatt szeretné az üzletet. A befektető, egy vendégnek álcázott ellenőrt küld a Marigoldba, ám mivel egyszerre két idegen érkezik a szállodába, nem biztos, hogy az új szereplőként színre lépő Richard Gere karaktere a beépített ember. A rengeteg cselekményszálnak és a kiszámítható bonyodalmaknak köszönhetően, a film leginkább egy szappanoperára emlékeztet. A drámai részek melankóliáját a történetet csaknem bohózatba fordító, a karakterek összetévesztéséből adódó gegek humora oldja fel. De A Második Marigold Hotelt nézhetjük akár romantikus komédiaként is, ahol folyamatosan azért szurkolunk, hogy végre beteljesedjen Evelyn és Douglas időtlen szerelme. A cukorsziruppal összeragasztatott epizodikus történetszövés ellenére, Madden érdeme, hogy karaktereit szeretettel ábrázolja és szívet melengető, ahogy a színészveteránok életre keltik őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12152