KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én Amerikám

Forgács Nóra Kinga

My America – ausztrál, 2011. rendezte: Hegedűs Péter. Írta: Mark O’Toole és Hegedűs Péter. Kép: Randall Wood, Kathryn Milliss és Shing Fung Cheung. Zene: Caitlin Yeo. Gyártó: Freshwater Pictures / Soul Vision. Forgalmazó: Vertigo Kft. Feliratos. 90 perc.

Hegedüs Péter dokumentumfilmje ambivalens darab: Amerika szerepét boncoló kérdései hol elleplezik, hol aláhúzzák benne a személyes vallomás és az önmegértés hangsúlyait. Üde, pimasz esetlensége, logikai bakugrásai, vagány vizuális világa kevés volna ahhoz, hogy egy korosztály és egy speciális földrajzi-történeti-politikai kontextusba ágyazott egyén figyelemre érdemes megszólalásának tekintsük. Néhány erénye azonban az élvonalba repíti a (félig) hazai kreatív dokumentumfilmezés terepén.

A legfontosabb az árnyalt és önreflektív elbeszélői pozíció: hőse, a filmkészítő Hegedüs Péter egyszerre halad előre monomániásan a gyermekkori, nosztalgikus, hollywoodi filmekből összemaszatolt Amerika-kép felszámolásának, a modern Amerika megértésének és a világ Amerikával szembe szegezett jogos vagy jogtalan vágyai-elvárásai közvetítésének útján. Mindeközben folyamatosan rákérdez saját produktumának hitelességére – leleményes freudi kontextusban, az '56-os miniszter nagyapa, a disszidens apa, a privát hősök-alternatív apa figurák (Reagan, Schwarzenegger) és az analitikus „jelenlétében”. A második értékes vonás az ártatlanság-értetlenség-éretlenség elveszítésének plasztikus rajza, amit vizuálisan is megtámogat a gyakran ironikus kommentárt nyújtó animáció, és a bárdolatlan igazságok kimondása, melyek közül hősünket az a közhely sújtja leginkább, hogy a kérdező filmkészítő semmiféle felelősséget nem vállalhat alanyaiért, csakis a filmért felelhet. A harmadik meggyőző érv a gyermeki és felnőttes gondolkodásmódot ütköztető elbeszélés felépítése, ami a hollywoodi hatásvadászat és velőbe vágó őszinteség pengeélén egyensúlyoz. Így aztán Az én Amerikám a kortárs szkeptikusoknak való, akik lépésről lépésre kérik rajta számon a konzisztens gondolkodást, hogy azután mégis egy elnagyolt, szubjektív világképet megismerve leljék meg egy felnőtté érő alteregó, önmaguk szórakoztató portréját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10902