KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik

Pápai Zsolt

Wall Street: Money Never Sleeps­ – amerikai, 2010. Rendezte: Oliver Stone. Írta: Allan Loeb, Stanley Weiser, Oliver Stone. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Michael Douglas (Gordon Gekko), Shia LaBeouf (Jacob), Carey Mulligan (Winnie), Josh Brolin (James), Susan Sarandon (Sylvia). Gyártó: Edward R. Pressman Film. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 135 perc.

 

A mögöttünk hagyott botrányévtized napra-nap szállította a szaftos politikai és társadalmi eseményeket, a közismerten efféle témákra szakosodott Oliver Stone azonban mit sem tudott kezdeni ezekkel. Aranykorszakában lehetett őt gyűlölni, de kétségtelenül volt valami lehengerlő abban, ahogyan újra és újra odahajított egy-egy slágertémát a szélesebb közönségnek, illetve ahogyan filmjeivel – úgymond – tematizálta a közbeszédet. Az ezredfordulóra éppen ez a képessége veszett el. Úgy hiányzott neki a 2008-as gazdasági válság, mint egy falat kenyér, részben a téma potenciálisan nagy közönségvonzása miatt, részben pedig azért, mert egyik korábbi sikerfilmje folytatásának lehetőségét ígérte.

Sajnos azonban Stone most sem a régi formáját hozza, sőt a Wall Street 2. az elmúlt évekbeli munkáinál is jobban mutatja az elerőtlenedését. Nem mintha rossz film lenne, precízen összerakták: itt-ott ugyan elakadva, de működik a dramaturgiai gépezete, az enteriőrök ihletettek, a dialógusok a helyükön vannak (néha még ütnek is), a színészek is jók, és így tovább. Csakhogy több ponton maníros, sőt számos pillanatban kifejezetten édeskés a hangütés, és a rendező odáig megy, hogy a szentimentalizmus oltárán még egész életművének egyik legeltaláltabb figuráját – az über-romlott Gordon Gekkót – is feláldozza.

Szemmel láthatóan nem könnyen lépi ezt meg, húzza-halasztja a döntést, de végül mégis meglépi. Közben izzadva próbálja a szép lassan kikerekedő családi melodrámát exkluzívvá suvickolni, eltüntetni a jellegtelenség nyomait, és szerzőiséggel feltölteni a jeleneteket. Nem jár sok sikerrel. Csupán semmitmondó cameókra, néhány artisztikusabb beállításra, meg a válság kapcsán a világsajtóban úton-útfélen emlegetett „buborék-metafora” enervált és közhelyes vizualizálására futja az erejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10365