„...nagy halottat temetünk. Most, hogy visszavonhatatlanul elhunyt, most látjuk, milyen óriás volt ő! Ó, boldog hatvanas-hetvenes évek, a film apoteózisa, hidegen fénylő, aszketikus aranykor!” Az idézet A komor násztól a cogito interruptusig című, eredetileg a lillafüredi konferenciára készült Bíró Yvette-tanulmányból való. Bergmani temetés: a koporsóban önnön tetemünk. Saját sírunk fölött hangzana a gyászbeszéd? Ne hamarkodjuk el a választ. Hiszen amit utolsó útjára kísérünk, az – többek között – éppen a végletes, lekerekített válaszok kora. Csábító korszak, csakugyan. A komor nász – ki tagadná – szédítőbb a cogito interruptusnál. Újabban már nem kell verejtékes munkával hódítanunk: ölünkbe hull, ami valaha elérhetetlen volt. Csak épp: a varázsa tűnt tova. A titkos, komor héjanásznak vége. Hajdan e násznak Bíró Yvette folyóirata kínált széles díványt, titkos hónaposszobát, a portálra semmitmondó feliratot téve ki, a hivatásos kéjlesők gyanúját elaltatandó: Filmkultúra....