KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2022/06
MAGYAR MŰHELY
Gelencsér Gábor: Óhullám. A Magyar Nemzeti Filmalap 2011-2019
Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta. Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
Rudolf Dániel: Áldozathozatal. Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban. Örkény-adaptációk
Huber Zoltán: Követni a formát. Beszélgetés Sophy Romvarival

NŐI TESTEK
Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv. Női reprodukciós horrorfilmek
Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel. Autoerotika a sorozatokban
Varró Attila: A vágy tüze. Szörnylányok és rémapák
Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat. Domee Shi: Pirul a panda

LENGYEL VILÁGOK
Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők. Új raj: Maria Sadowska
Szíjártó Imre: Csodás életek. Lengyel hétköznapfilmek
Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója. Gombrowicz és Żuławski

KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
Lovas Anna: Olasz macsók. Lynda Barry: One! Hundred! Demons!

AMERIKAI ÁLMOK
Géczi Zoltán: Techno-Messiások. Amerikai startup sorozatok és filmek
Orosdy Dániel: Összebilincselve. Sidney Poitier 1927-2022

FESZTIVÁL
Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása. Toulouse: Cinélatino

TÉVÉFILM
Schubert Gusztáv: Családi kalitka. Paczolay Béla: Pacsirta
Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres. Tóth Tamás: Frici és Aranka
Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc

KRITIKA
Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger. Pálinkás Norbert: Katinka
Huber Zoltán: Hamlet, a barbár. Robert Eggers: Az Északi
Varró Attila: Nickelodeon. Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Forgách András: Profik (1996/07)

Egy országútmenti gyorsbüfében és annak parkolójában brutális leszámolás tanúi lehetünk. Az ok: a hivatásos bűnözőkből álló társaság egyik tagja a legutolsó akció során hibát követett el – a hiba olyan természetű, hogy a hatékonyságára és szakismereteire kényes társaság likvidálni kénytelen az illetőt, nem másért, pusztán azért, hogy efféle hibák tizedmásodperc pontosságú működésük során többé ne fordulhassanak elő. Ennek a likvidálásnak megvan a maga kidolgozott technikája, szavak nélkül, és ha a cselevéshez szükséges elfojtott dühben, hallgatagságban, orrcimpa-feszülésben és a szemeknek a szokásosnál kissé nedvesebb csillogásában megnyilvánuló feszültséget leszámítjuk, érzelmek nélkül, olajozottan működik. Az illetőt leütik és beleteszik a kocsi csomagtartójába – „a része ott van a kocsiban”, mondja a társaság főnöke még az asztal mellett, mielőtt elindulnának a parkolóba (előtte határozottan és gyorsan kétszer az asztalhoz veri az illető orrát, amit az, a vérét le sem törölve, a lehető legmagátólértetődőbben, mondhatni kötelességszerűen, bár kissé csodálkozva tudomásul vesz) – kint, a felnyitott csomagtartóban ott a bekészített vadonatúj fekete nejlonzsák, amibe majd nyilván belefullad, ha rácsapják a csomagtartó tetejét. Irtózatos erejű ütésekkel, mint ahogyan egy állatot taglóznak le, Robert de Niro a földre teperi leendő áldozatát, ám ekkor a parkoló mentén egy lassan guruló járőrkocsi tűnik fel, de Niro egy pillanatra fölnéz, és az áldozat már nincs sehol, léggé vált, fölszívódott, Michael Mann, a rendező, forgatókönyvíró és producer úgy látszik elragadta tőle. Robert de Niro és a film is több szempontból jól jár így, mert Waingro – a filmben így mutatkozik be a hosszúhajó, szakállas, leginkább Jézus Krisztus gonosz kiadására emlékeztető fickó, akit likvidálni kellett volna – a szó szoros értelmében ekkor még ártatlan, pontosabban nem bűnösebb de Nirónál, csak éppen megakadályozta őt abban, hogy hibátlan koreográfiával (azaz vérontás nélkül) zsákmányoljon 1,6 millió dollár értékű, bemutatóra szóló kötvényt. A film végére azonban, amikor sikerül likvidálnia az illetőt, addigra már az szörnyű mocskos bűnöket követett el – fiatal fekete prostituáltakat gyilkol meg bestiálisan, szeretkezés után, koponyájukat a padlóhoz verdesve. Szabályos kivégzése, egy szállodaszobában, ahol, frissen megfürödve, meztelen testén hófehér frottírköpenyben szembe kell néznie de Niro rezzenéstelen tekintetével, immár erkölcsileg is indokolt. De Niro nem tud ugyan a sorozatgyilkosságokról, filmbeli fő-ellenfele, a jogrendet képviselő, buldog szívósságú szövetségi nyomozó Al Pacino sem tudja még, ki követte el azokat – bár véletlenül(!) mindkét ügy hozzá tartozik –, de Niro bosszújának időzítése mégis erkölcsi színezetet kap, a visszavonulása – külföldre menekülése – előtti utolsó pillanatban rendezni akarja a számlát az elvetemült fickóval, aki a film során az első baklövése után még sok kellemetlenséget okozott neki –, és pontosan ez az a hiba, ez az ellágyulás, amit de Niro-nak e pillanatban nem lenne szabad elkövetnie. Waingrót, a szállodaszoba ablaka előtti kanapén, a homloka közepén éri de Niro halálosan pontos, esztétikailag is mérlegelt lövése, egy kis vér a mögötte levő világos színű függönyre freccsen, ahogy ott ül és néz, kivégzése hibátlan alkotás, ha szimmetriáját, színvilágát tekintjük, valóságos festmény....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40