KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2022/09
MAGYAR MŰHELY
Gyürke Kata: „Én még a XIX. században járok”. Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
Pólik József: Mit üzent a császár? Najmányi László 1946-2020 – 2. rész
Gelencsér Gábor: Sűrű leírások. Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra
Hegyi Zoltán: És a bokréta rajta. Papp Gábor Zsigmond: Bereményi kalapja
Déri Zsolt: Balaton, Trabant, Tarr-vízió. Kécza András: Ott torony volt – Víg Mihály-portré
Soós Tamás Dénes: Lefelé a gyászhegyről. Beszélgetés Csoma Sándorral

ÖKO-FILMEK
Hódosy Annamária: Ökoapokalipszistől a szolárpunk utópiáig. Biomozi-trendek
Fekete Tamás: Az oroszlán ugrani készül. Baltasar Kormákur: Fenevad
Varró Attila: Akik üvegházban élnek. Klímaválság modellek a 60-as években
Forgács Nóra Kinga: Egy tehén meghámozása. Andrea Arnold: Tehén

SZÍNÉSZLEGENDÁK
Lovas Anna: Egy férfi és… Jean-Louis Trintignant 1930-2022

A MÚLT BŰNEI
Lénárt András: Dubaji lányok, lengyel nők. Új raj: Maria Sadowska
Kránicz Bence: Aki legyőzte Eliot Nesst. Brian Michael Bendis – Marc Andreyko: Torso

ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Elsüllyedt kincsek. Archívfilm fesztiválok

FESZTIVÁL
Gerevich András: Kinek akarsz hazudni? Friss Hús Fesztivál: Queer Dreams
Baski Sándor: Go West! Karlovy Vary

KÖNYV
Fekete Tamás: Családi kalitka. Paczolay Béla: Pacsirta
Kolozsi László: Felforgatás. Gerőcs Péter: Werkfilm

KRITIKA
Huber Zoltán: Amerikai psziché. Jordan Peele: Nem
Kovács Kata: Szatíra a parton. Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge
Gyöngyösi Lilla: A Hópárduc lábnyoma. Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
Vajda Judit: Ötletözön. Rohonyi Gábor – Vékes Csaba: Szia, Életem!
Kovács Patrik: Az elveszett nemzedék. Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
Pethő Réka: Érzelmek a kígyó árnyékában. Clio Barnard: Az essexi kígyó

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40