– Sokan úgy tekintenek Önre, mint az amerikai és az európai filmnyelv egyik legtehetségesebb szintetizálójára. Joggal?

– Nem tudom, meghatározható-e egyáltalán az európai vagy az amerikai filmnyelv mibenléte. Az amerikaiak talán több széles látószögű felvételt alkalmaznak? De hát a legtöbb nagy európai film is ezt teszi. Vagy az a dolog lényege, hogy az európai filmekben többet beszélnek? Vagy az, amit mondanak és ahogy mondják? Általános és közkedvelt érv, hogy az európaiak érzékenyebbek és okosabbak, pedig ez abszurdum. Túl egyszerű rásütni egy kultúrára, hogy az irodalmában, költészetében, történetmesélésében és filmjeiben sokkal inkább befelé forduló, önboncolgató. Nos, akármi vagyok is, szintetizáló vagy a fılmtörténet egy tévedése, csupán annyit mondhatok, hogy több európai film áll közel a szívemhez, mint amerikai, kivéve talán Howard Hawks, Preston Sturges és Terrence Malick munkái. Ha már Malicknál tartunk, vannak, akik „európaibbnak” vélik őt a kortársainál, pedig mind a Sivár vidék, mind a Mennyei napok kvintesszenciális amerikai történeteket mondanak el....