KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2022/11
JEAN-LUC GODARD
Báron György: „A mítosz nyelvét értem jobban”. Beszélgetés Boldizsár Ildikóval
Godard MOZI
Ádám Péter: Kufliverzum a köbön. Beszélgetés Dániel Andrással és Jurik Kristóffal
François Truffaut levele Jean-Luc Godard-hoz

MAGYAR MŰHELY
Varga Zoltán: Palack az özönvízben. M Tóth Éva animációs filmjei
Soós Tamás Dénes: „Hol voltál aznap? ”. Beszélgetés Köbli Norberttel
Gyöngyösi Lilla: „Kit hívsz, ha összeomlik a világ? ” Beszélgetés Grosan Cristinával

A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
Pápai Zsolt: Náci nirvánák. A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 1. rész
Árva Márton: Évezredek szemtanúja. Alberto Breccia – H. G. Oesterheld: Mort Cinder
Pauló-Varga Ákos: Túl a vörös vonalon. Beszélgetés Tarik Salehhel
Gyöngyösi Lilla: A metál és a Korán. Tarik Saleh: Fiú a mennyből
Huber Zoltán: Csillaghullás. David O. Russell: Amszterdam

ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy szemlélődő filmes. Michelangelo Frammartino

ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Elveszett filmtörténet. Eltűnt filmek nyomában
Barkóczi Janka: „A némafilm önmagát falta fel”. Beszélgetés Kurutz Mártonnal

KÖNYV
Murai András: Öngyógyító napló. Ingmar Bergman: Munkanapló I-II.
Csantavéri Júlia: Magyarországról Itáliába és vissza. Pintér Judit: Mesterek és hazák

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Kicsi, de erős. Miskolc – CineFest
Huber Zoltán: Szélesedő spektrumok. Toronto

KRITIKA
Vajda Judit: Szerelmes biciklisták. Lukas Dhont: Közel
Schreiber András: Helycserés támadás. François Ozon: Peter von Kant
Nevelős Zoltán: Éljen a szinkron! Csapó András: Magyar hangja…
Déri Zsolt: Maestro. Giuseppe Tornatore: Ennio Morricone

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal (1995/01)

Oliver Stone új munkája alighanem nálunk is az év botrányfilmje lesz. Minden esélye megvan rá: véres és kegyetlen a történet, amit elbeszél, és sokkolóan szuggesztív, ahogy elmeséli. A Született gyilkosok főhősei Mickey és Mallory, ámokfutó szerelmesek, akik röpke három hét alatt ötvenkét embert küldtek rossz- vagy épp jókedvükben a másvilágra. Legtöbbjüket Magnummal, késsel, villával intézik el, ahogy rendes tömeggyilkosokhoz illik, csak Mallory szüleinél adódott némi eltérés a mass-murder etikettől, a rosszarcú (és még rosszabb modorú) atyával emelőrúd végez, majd az akváriumba fojtogatják, az örökkön káráló tyúkanyóval pedig égő benzin, de hát minden kezdet nehéz. Ami utána jön, gyors és elegáns munka, arról igazán nem tehetnek, hogy annyi minden gusztustalanság van egy porhüvelybe belezsúfolva, ami alkalomadtán kisprickol meg kitüremkedik. „A gyilkosság tiszta” – hogy Mickey Knox-ot idézzük. Már ha az ember tömeggyilkos. A sorozatgyilkosok kevésbé pedánsak. Az egy másik pálya, más az indíték, másféle a gusztus: ott kimondottan a belsőség a fontos, és bizony hasfelmetszés, trancsírozás, emberevés közben nehéz rendet tartani. Szóval nem kell a hivatásos és önkéntes cenzoroknak a patakvéren felháborodni, láttunk már rosszabbat is, példának okáért legutóbb A bárányok hallgatnak mészárszékét. Sőt olvastunk is: a 90-es évekbeli Amerika legnagyobb irodalmi botrányát kavaró regénye (Bret Easton Ellis: Amerikai psycho) épp most jelent meg nálunk. Hőse egy tökéletes úriember, egy snájdig Wall Street-i bankfiú, aki hajléktalanok legyilkolásával kezdi, majd alkalmi szeretőinek megkínzásával és miszlikbe aprításával folytatja sorozatgyilkosi pályafutását. Míg be nem teljesedik rajta a logikus drámai végkifejlet: emberevésre adja magát. Nem sok öröme lesz benne, nem tud főzni. Nem vicc! Szépirodalom. Ha talán nem is annyira nagy regény, mint amennyire hosszú. Én legalábbis a szerző és a gyilkos minden bonctani leleménye ellenére kissé(?) untam. Na ja, már játékmackóim belső titkai sem érdekeltek. Igaz, csöves Philips–Pajtás rádiónkat, már kimúlta után, mégiscsak kibeleztem, de sorozatgyilkosi, műszerészi karrierem ezzel aztán meg is szakadt, zavart, hogy csak szétszerelni tudtam, összerakni nem. Persze jól emlékszem az álszent indítékra: „majd megjavítom”. Szóval kellő időben elgondolkodhattam az okain is tán: minden hasfelmetsző ezt akarja, „megjavítani”. Mindenekelőtt saját elrontott, kudarcos életét, de ha már nekikezdett, rögtön az egész elrontott világot. Megkísérli kimetszeni belőle a „rosszat”: a szajhákat (Hasfelmetsző Jack), a nőket (Ted Bundy, Edward Gein), a homoszexuálisokat (John Gacy, Jeffrey Dahmer), a politikusokat (mint a Taxisofőrtől inspirált Hinckley). Továbbá immár nagyban játszva a zsidókat, a szerbeket, a horvátokat, a kommunistákat, a szabadelvűeket, a keresztényeket, a muzulmánokat, egyáltalán – és ez a tömeggyilkos igazi hivatása – az embereket....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40