KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2023/02
AVATAR /KLÓN / ANDROID
Beregi Tamás: Éden, karnyújtásnyira. Avatar elveszett paradicsoma
Csomán Sándor: Kiszervezett kötődés. Android/Gyerek
Buzsik Krisztina: Közös többszörös. A klónozás és a kortárs sci-fi

KÉPREGÉNY-VILÁGOK
Nemes Z. Márió: Poszthumán nemzetpolitika. Jonathan Hickman – Pepe Larraz: X-Men: Xavier világa / X hatványai
Földváry Kinga: Kulturális kaleidoszkóp. Sandman-sorozat

FÉRFIDRÁMÁK
Varró Attila: Hústól a hájig. Test és melodráma 2.: Darren Aronofsky: A bálna
Baski Sándor: A döntés, hogy maradjunk. Martin McDonagh: A sziget szellemei
Roboz Gábor: Az együttérzés helye. Ausztrál férfidrámák

ÚJ RAJ
Rudas Dóra: Magamon innen és túl. Rebecca Zlotowski

KELET-EURÓPAI HÉTKÖZNAPOK
Gerencsér Péter: Morális nyugtalanság 2.0. Lengyel társadalomkritikai filmek
Gyöngyösi Lilla: Sorsközösségben. Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok
Margitházi Beja: Teljes kiőrlés. Cristian Mungiu: R.M.N.

MAGYAR MŰHELY
Molnár Judit Anna: „Én még a XIX. században járok”. Beszélgetés Cserhalmi Györggyel
Hirsch Tibor: A mű vére. Varga Zoltán: Macska-egér játékok – Ternovszky Béla animációs filmjei

FILM/ZENE
Pernecker Dávid: A szív helyéből szól. Mica Levi

ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Szilánkok és kódok. Digitalizáció a filmarchívumokban

FESZTIVÁL
Vincze Teréz: Filmek nőktől nőkről. Sepsiszentgyörgy
Pintér Judit Nóra: Kamera által homályosan. Jihlava
Horváth Laura: Megosztott jelenlét. A VR és a dokumentumfilm

KRITIKA
Huber Zoltán: Ének a savas esőben. Damien Chazelle: Babylon
Roboz Gábor: Kicsúszott talaj. Todd Field: Tár
Déri Zsolt: Aranylemezek a babaházban. John Hillcoat: George & Tammy

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40