Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek (1992/01)
„Rosselliniben az zseniális, hogy semmi fantáziája nincs” – mondta a legenda szerint Eric Rohmer. Többszörösen is igaz megállapítás. Roberto Rossellini, a neorealista valóságtükröző film atyja, és Viscontival együtt legnagyobb alakja, a Róma nyílt város, a Paisà és a Németország nulla év iskola- és világteremtő mestere... ímhol címke rajta, be van már rég skatulyázva, közönség és kritika kívánalmai szerint e filmek után szinte kötelező neki a külső valóság objektív fényképigazságát újból és újból megelevenítenie. Fel nem becsülhető fordulat, a filmtörténet talán eddigi legnagyobb eseménye a neorealizmus. A francia fekete filmköltészet háború előtti művészies remeklése az új olasz mozi fényében sápadt irodalmiasságnak tetszik. Új művészet született, melynek Lumière-ként Rossellini az egyik feltalálója.... [tovább...]
|